Jaj, ami majdnem kimaradt a hétvégéről: voltunk fogatozni!!! Imre ugye (Klári barátja) versenyszerűen űzi a fogathajtást, ilyenkor „nyáron” (idézőjel nem véletlen, ugye) majd’ minden hétvégén van verseny… most hálisten nem volt, és azért hálisten, mert így extra programként beficcent nekünk egy másfél órás hintózás. Imre reggel befogta a lovakat, negyed tízre odaállt a ház elé, és mehettünk kocsikázni. Hát, én is nagyon élveztem, meg Kati is persze, de a kölkök!!! Na, hát az haláli volt… eleve a lovak nagyon tetszettek nekik, az meg aztán depláne, amikor kimentünk a versenypályára, és ott Imre vágtára bírta a lovakat… vágtáztunk, fordultunk, minden volt, a kocsi zötyögött ugye a füves talajon, a gyerekek meg szó szerint dőltek a nevetéstől… elfehéredő ujjakkal kapaszkodtak, de nagyon élvezték…. Én nemkülönben, még sosem ültem versenyhintón… Másfél órán keresztül kocsikáztunk, integettünk lelkesen mindenkinek (néhányan rögtön le akarták fizetni Imrét, hogy délután őket is kocsikáztassa meg, de NEM, nem lehet, nem parádés lovak ezek, csak rokonokat visznek, hahaha), baromi jó volt….
És még annyi, hogy ma itthon kellett tartanom a kölköket, mert tegnap az oviban szóltak, hogy a délutáni alvásnál mind a kettő nagyon köhögött… miután éjszaka is felharsant párszor a „kórus”, mondom akkor ma inkább itthon legyenek, mert ugyan elevenek, mint a csík, de ne az legyen, hogy a többiek sem tudnak délután pihenni… ahogy elnézem őket, úgy egyébként kutya bajuk. Holnapra már jó időt mondanak, remélem, reggel vihetem őket… így nyáron megfázni… tiszta röhej. Még a végén azért kell aggódnom, hogy Törökországra egyik se betegedjen le? Ja, azt mondtam már? 21-i indulással lefoglaltuk az utat… hatan megyünk: a két gyerek, mi ketten, Klári és Kati… röhögött az utazási irodában a csaj, mert elkezdte ugye a szobabeosztást írni, hogy azt mondja: a két gyerek a családi szobába apával és anyával… mi meg egyszerre közbevágtunk, hogy tehát nem, a két gyerek a nagyival meg Katival, a két szülő meg a kétágyasba… csaj felnéz, vigyorog: akkor ez a szülőknek TÉNYLEG NYARALÁS? Mi meg bólogattunk lelkesen… jól van na, a két szoba ugyanabban a kis épületben lesz (ugyanabba a szállodába megyünk, ahol 3 évvel ezelőtt D. olyan nagyon jól tudta magát érezni, egy gyerekparadicsom az egész)… annnnnyyyyira azért nem vagyunk rossz szülők….
Holnap reggel fél kilencre megyünk útlevelet csináltatni G-nek… állítólag 8 nap alatt megjön….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése