Hiába van nyár, nem minden zár be nem áll meg az élet… a gyerekeknek továbbra is járnak oviba, lévén az csak augusztusban zár be, én meg azon túl, hogy lájkokért kuncsorgok minden élő embernél, és ezerrel csinálom a kis leendő webáruházamat, nos, mivel nekem soha semmi nem elég, azért még a főzősuliba is elmegyek, illetve elmentem, tegnap… igaz, ebben a hónapban csak most az egyszer, mert a hó közepe-vége már nagyon necces volna, de most legalább olyan kurzust találtam, amire tényleg csak azért megyek, mert kíváncsi vagyok…félreértés ne essék, az eddigiekre is kíváncsi voltam, de ott tudtam is, hogy lesz itthoni reprodukálás, most ebben annyira azért nem vagyok biztos, ennek ellenére alig vártam, hogy lássam, hogy is készül…a TORTA:
Azt ugyanis, hogy tudok főzni, azt már mondjuk ki lehet jelenteni. DE. Aminek soha nem álltam volna neki (jó, eztán sem biztos, hogy ez lesz a kedvenc hobbim, de ha rá lennék kényszerülve, MÁR MEG TUDNÁM CSINÁLNI), a tortadíszítés. Marcipánnal bevonni (nem, nem cukrászmasszával, marcipánnal), csokival írni, rózsát készíteni- nos, eddig ezeket csak elméletben „gyakoroltam”, sokat olvastam róla, elméletben nagyon tudom, hogy hogyan kell, de amikor mindenhol azt olvastam, hogy a kész tortát először vonjuk be vajkrémmel, sarkosra, na, én már ott nem értettem, hogy egyrészt miért, másrészt hogyan.
Na, jelentem, most már értem.
Az óra elején Juhos Joci azért gyorsan összedobatott velünk egy piskótát, hogy a végén legyen mit ennünk, és bekevertünk egy adag csokikrémet (a dobostortához valót…. Rám kacsintottak az istenek újfent…. Emlékszem, régen volt olyan, hogy kiakadtam Anyukámékra, mert az összes szomszéd gyereket meghívták a szülinapomra… és nem azért akadtam ki, merthogy antiszoc lennék(ismertek már annyira, hogy ez világos legyen), hanem mert „meg fogják enni az összes dobostortámat!!!!!! Brühühüüüüüüüü… úgyhogy én voltam az egyetlen kislány Taszáron, akinek rögtön KETTŐ szülinapi tortát kellett rendelni a reptéri kantinban…. Hadd’ tudjon eleget enni az a szegény gyerek, ja… szóval, imádom a dobost…. Azóta is.). Mikor a piskóta már a sütőben sült, a krám meg a hűtőben hűlt, Joci előkapott mindenkinek egy hungarocellből kivágott tortát… csak néztem, mint a moziban, de mondta, h nehogy azt higyjem, hogy a cukrásztanoncok valódi tortán gyakorolnak, sőt, esküvő kiállatáson, vagy egyéb ilyes rendezvényeken is ilyeneket használnak, ezek vannak feldíszítve… (én meg mindig irigyeltem az ott dolgozókat, hogy majd amikor a sok szájtáti hazamegy, akkor ezt mind megehetik…. Irigykedés visszavonva, nem eszik meg, csak elmosogatják…). Ravasz.
Szóval, először bevontuk vékonyan vajkrémmel a „tortákat”… na, eltornáztam felette egy darabig, mire valahogy kinézett… mondhat bárki bármit, ehhez valahogy nincs kézügyességem…( nem, nem álszerénység, volt ott egy lány, aki először járt itt a főzősuliban, és nem cukrász, tényleg, de úgy bevonta a tortáját, hogy még Joci is csak lesett), de sikerült.
Aztán betettük a hűtőbe, hogy kicsit „meghúzzon” (miket tanulok…), és nekiláttunk marcipánvirágokat formázni… de valami rengeteg félét ám!!!! A rózsa (… na, mire az én rózsám nem salátára hasonlított ) persze klasszik, de csináltunk sokféle apró virágot is, amiket kiszúróformával és szivaccsal biggyöltünk össze… csináltunk táblácskát, csokival írva, (előtte összemaszatoltuk az összes fellelhető fehér tányért), sőt, antikolva, majd mindenki bevonta marcipánnal a „tortáját”, és „ízlés szeint” díszítette….
A végén meg felvágtuk az időközben betöltött „igazi” tortát, és befalatoztuk…. Nagyon jó buli volt, nagyon örülök, hogy elmentem!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése