Dédi szülinapja

Nos, az ünneplőruha hamar lekerült mindenkiről, lévén egész nap 38 fok felett volt a hőmérséklet, de ez hálisten senkit nem akadályozott meg abban, hogy jól érezze magát… bár egyesek ugye rögtön a medencében kezdtek (a papa állítása szerint csak „feláldozta magát”, hogy a gyerekeknek legyen kivel játszani), úgyhogy nekik könnyebb volt, mint másoknak, akik próbálták megőrizni az ünnepélyesség látszatát… vagy egyszerűen nem őriztek semmit, csak krumplit pucoltak önfeláldozóan… (igen, magamra célzok… bár, nem tudom, önfeláldozásnak számít-e, vagy egyszerűen csak számító viselkedésnek, ugyanis a krumplinál gyülekezett a z ifjabb nemzedék –unokatesóim, barátnő (márhogy unokatesóm barátnője)- akik lelkes fészbukosok…és szegényeket végig a lájkgyűjtéssel zsibbasztottam… úgyhogy asszem nem, ez nem önfeláldozás….).

Lényeg, hogy mindenki megtalálta a maga szórakozását, mindenki nagyon jól érezte magát- kivéve szegény Anyut, akin hajnalra kitört valami nyavalya, és 39 feletti lázzal feküdt a belső szobák egyikében, az unokáktól távol tartva magát.

Volt egy csomó kaja, rengeteg süti, még több fotózás… komolyan, mint egy sajtótájékoztató. Dédi szegény 5 percenként meghatódott, de valaki mindig megvigasztalta. Bizonygattuk neki, hogy annak, aki manapság így megéri a nyolcvanat, annak jár ekkora felhajtás…

Kapott ajit is, aminek rettentően örült, meg tortát természetesen, úgyhogy tényleg minden be volt dobva.

Este háromnegyed hétkor indultunk el hazafelé, de akkor már muszáj volt, lévén, hogy D. nem is aludt (naná, hogy nem) egész nap, így aztán sejthető volt, hogy egyszer csak elájul…

Holnapra mozit tervezek vele, megnézzük a Micimackó legújabb részét, szigorúan kettesben… örülök, hogy most nem egy Bogyó és Babóca monstre előadást kell végigülnöm, a Micimackót én is nagyon szeretem, lehet, hogy még D-nél is jobban fogom élvezni, bár ő is nagyon készül:

-Anya, és majd kapok kukuckát????? Meg innivalót??? Meg perecet???? És villamossal megyünk? Meg metróval???

A filmről egy nyikk se….. na, majd meglátjuk…