Fél tízkor már sült az első adag… 11kor épp nagyjából a felénél jártam a dolognak, amikor hívnak az oviból, hogy D. addig-addig ugrált a kis barátjával a folyosón, amíg sikerült az egyik kis dísztükröt összetörni, majd elvágni vele a térdét. Nem, a tükör nem esett le, az nagyon oda van „csinázva”, hanem lepattant a széle, és D. a 60 centi magasságban a falon lévő csorba tükörrel vágta el a térdét… marhára kellett neki ugrálni, hogy ezt összehozza…
Mondta Viki (az óvónő), hogy szerinte jól leragasztották, és nem is vészes, de azért nézzek rá… úgyhogy fasírt lekapcsol, első kezembe akadó cucc felkap, és futás…
D. rettentő meg volt rémülve, nagyon szerényen ücsörgött a cipősszekrényen… és nem, nem hoztam haza, nehogy már az essen le neki, hogy ha kellően nagy balhét csinál, akkor hazajön…. Ne féljetek, estére már semmi baja nem volt, mihelyst itthon beléptünk a kapun, leszedte a kötést, majd „már nem is fáj” csatakiáltással üldözőbe vette Gábort….
Nostehát, holnap jöhet a szülinap, aji becsomagolva (készítőnek megköszönve), fasírt összekészítve, kölköknek szép ruha kirakva, most alusz….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése