Így megy...

A napok menetrendje a következő: reggel alvás fél kilencig. Igen, én is addig. Most valahogy megy…

Fél kilenc és kilenc között valamikor kopognak az ajtón (vagy megrugdossák…), ebből tudjuk, hogy az aprónép is felserkent… csatlakozunk Cicukával az addigra szépen felöltöztetett, megfésült gyerekeinkhez, és mind a hatan elvonulunk reggelizni. Mikor már nem tudunk többet enni, akkor vissza a szobába, fürdőruha-felvétel, és irány a csúszdapark. Itt aztán fél egyig pancsi, fél egy és fél kettő közt ebéd a fák alatt (komplett konyharészleg van itt is felállítva, eszméletlen választék, svédasztalokkal, frissensültekkel, sütivel-gyümölccsel), majd szieszta a szobában. Kati megy a két gyerekkel az ő szobájukba, én a miénkbe, Klári meg T. addig „nyugiban” strandol vagy tengerpartozik. Amikor a gyerekek 4 után felkelnek, akkor Kati ébreszt engem is (igen, ébresztenie kell…), és együtt visszamegyünk a cs.p.-ba. Ottan aztán elmegy az idő úgy fél hétig, akkor „hazamegyünk”, átöltözés szép ruhába (azért a vacsihoz mindenki „rittyent”), laza séta után nagy zabálás, majd D. mehet egy kört a dzsippel….

Igen, kérem, ez annyira gyerekbarát szálloda, hogy még vidámparkja is van (jó, a játékokért fizetni kell), és van vagy 6 elektromos kisautó, ami D. kedvence lett. Úgy hasít vele, hogy csak lesünk, meg is beszéltük, hogy szülinapjára ilyet fog kapni. Majd megfeszítem a perselyét.

Dzsippezés után még egy kis séta a tengerparton, majd G. elvonul aludni Katival, mi meg négyesben elkezdjük megnézni az esti show műsort. A szállodának van egy baromi nagy színpada, előtte szabadtéri nézőtér, ahol vagy 20 pincér ugrabugrál, szóval a kiszolgálás itt is fullos, a színpadon meg igenigen színvonalas műsor zajlik minden este. Tegnap például táncos előadás volt, Odüsszeia címmel. A világ országainak táncaiból láttunk egy egész komoly válogatást… olyan szép volt, hogy a művészetekre egyébként kevésbé érzékeny D. is lenyűgözve nézi vagy fél órán keresztül. A csúcspont az, amikor az arab országok hagyományos táncai következnek: bejön egy csaj, tökisg csadorban, mire az én gyerekem hangosan felkiált: nézd, Anya, egy szellem!!!!!!

Nagyon röhögtünk.

Mikor D. már unja a banánt, és lekókad, Klári elviszi őt is aludni, mi meg T-vel még élvezzük egy kicsit az estét… ehhez aztán hozzá lehet szokni…