Éééés... mindkettő.

Hát persze. Dávid tegnap reggel felkelt, és köhögött egyet… meghallottam, és nem mentünk oviba. Csúnya volt. Viszont együtt mentünk sószobázni, mind a hárman, szépen lezsírozva. Beszéltem tegnap a dokival, mondta hogy délután megnézi őket. Délelőtt ugye elvoltunk a sóban, bár 11kor G már elég kornyadt volt, de D-t alig lehetett hazarángatni, mert a só után ő még a játszóház részt is ki akarta használni. Csóró Gáborka csak állt a magas, többemeletes mászóház előtt, de bemenni már vagy ereje nem volt, vagy mersze, nem tudom… D. akkor még nagyon élt, de hazafelé már kezdett leereszteni ő is.

Délután jött is a doki (addigra G. már lázas is lett, és D. is nyomi hangulatba került). Az lett a diagnózis, amitől tartottam: Dájí valami mást nyalt be, amit G. is sikeresen elkapott (de szerda éjjel óta nincs krupp!!!! Ki a kicsit nem becsüli, ugye…). Szerdáig tuti elhúzódik a gyógyulás, úgyhogy felköthetem a gatyám….két beteg pasi… most aztán nagyon oda kell magam tenni… mert a férfiak ha betegek: „Vizet. Puhámat (párna). Teát. Kakót. Aktimelemet. Telefont (ez D, és játszani akar). Mesét. Másikat. Másikat. Másikat. Nem ezt, másikat….”. Közben még arra is képesek, hogy kisírják, hogy mind a kettőjük lábát egyszerre masszírozzam…