A
hétvégére nem terveztünk semmi különöset, ehhez képest mondjuk beficcent G.-nek
élete első randija.
Ugye
a gyerekek szerda óta járnak oviba, Gigi kérdezte is rögtön, hogy oké, hogy nem
mentünk el a szülinapjára, de akkor mikor tud majd játszani a Gáborkával?
Mondtam neki, hogy majd egyik hétvégére megbeszélem az anyujával, hogy együtt
elmenjünk valahova.
Na,
szombat reggel 9 óra, csöng a telefonom. Látom, Gigianyu. Hát, mondom, szia,
mizu? Hát hogy mit csinálunk délelőtt…. mert a Gigi reggel 7 óta a tükör előtt
készülődik, magától felöltözött szépen, virágot tűzött a hajába, mert Ő ma
találkozik a Gáborkával, és „Anya, szerinted tetszeni fog neki ez a virág???”.
Anyuja mondta, hogy hát még nem beszéltünk meg semmit, nem baj, Anya, hívjad
fel őket. De Gigi, reggel hétkor nem lehet felhívni senkit… És mikor lehet?
Kilenckor. És a gyerek alig várta, hogy kilenc legyen, és megkérdezzék, nem-e
érünk rá véletlenül…. Mondtam, hogy igazából semmi különöset nem terveztünk
aznapra, úgyhogy összekaptuk magunkat, és el is mentünk.
Nagyon
arik voltak az aprónépek, G. némi ráhatásra megdicsérte Gigi hajában a virágot
is, és egész délelőtt szépen játszottak együtt… ami ugye a két fiú-egy lány felállásban,
ebben a korban igenis szép teljesítmény…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése