kis Varga-lap

No, tegnap délelőtt befutott Zsófi is Botonddal. Nem moondom, hogy ez volt életünk legpörgősebb szilvesztere, de azért nem volt rossz. 11kor futottak be a népek (egyszerre, T először elszaladt a Dédihez a saját gyerekeinkért, majd velük együtt ment ki az állomásra a Zsófiékért). A kölkök láthatóan nagyon örültek egymásnak, bár Gáborka a nap folyamán többször is belázadt, hogy a „nagyok” nem akarnak vele játszani… jaj, de jó lesz majd, ha már Bobóék is tudnak ilyenkor csatlakozni, és akkor már nem G lesz a kicsi… szívem szakadt, amikor félig sírva panaszkodott nekem, hogyaszondja „Botom nem szejet engemet”….
Mindegy, azért többnyire mindannyian együtt játszottak (a legjobban a „városfejlesztés a fürdőkádban” című projekt volt, elvoltak vele vagy fél órát… mondjuk elég jól látszott a kész városrészleteken, hogy a tervezőjük épp hol tart korban….), én meg legalább tudtam egy kicsit dumcsizni Zsófival (erre ugye elég ritkán van lehetőség).
Délután mindenki aludt egy nagyot, majd délután volt filmnézés, még tovább játék, vacsora (természetesen malacsülttel… jaj, nagyon finom volt…) aztán jött a lézerfény-játék, 10 körül meg a tűzijáték… na, mondjuk D eleve kijelentette, hogy nincs az az isten, hogy Ő felöltözzön, és kijöjjön a kertbe tűzijátékot nézni, mert az hangos, ő majd a nappaliból szemléli… Botond felvette  kabátot-sapit, de az első lövedék után ő is a nappaliból való szemlélődés mellett tette le a voksát…. Legrosszabbul G járt, akit én tartottam, és neki kint kellett végignézni a show nagy részét…. láttam, hogy tetszik neki, csak a hang az, ami zavarja, úgyhogy azért viszonylag hamar beengedtem őt is a többiekhez… így esett, hogy megint csak mi Cicukával maradtunk kint a kertben, lődöztünk, a három gyerek meg mint megannyi kis ablakra tapadó plüss, bentről lestek szájtátva….

Először ugyan azt ígértük a gyerekeknek, hogy fent lehetnek, amíg csak akarnak, de aztán végül fél 11 tájban muszáj volt őket lefektetni, mert már nem láttak ki a fejükből…. persze 10 percenként felsírt Gáborka, merthogy mások is tűzijátékoztak ezerrel (hogymicsodaemberekvannak, nahát), de pár perc vigasztalás után mindig visszaaludt. Botond egyszer sem ébredt fel, ellenben D. végül is kijött, és hagytuk is neki, így aztán ő velünk is pezsgőzött éjfélkor. Én fél kettőkor mentem aludni, Zsófi meg T valami fél háromig dumáltak, adtak az érzésnek rendesen…

Ma aztán délelőtt kicsit sétáltunk a két kicsivel, meg Zsóval, de fogadalmakra újfent nem került sor…. sokat dumáltunk, majd délben megettük a kötelező lencselevest (miután Dnek elmagyaráztuk, hogy azért kell ilyet enni, hogy az embernek sok pénze legyen jövőre, és sok kisautót tudjon venni, a kezdeti vonakodása ellenére betörölt három tányérnyit…).
Zsófiék végül is csak a fél hetes vonattal mentek haza, olyan jól éreztük magunkat… Holnap meg már ovi, kezdődhet az új év….