Szuszmusz

Még egy dolog történt az elmúlt napokban, ami említésre méltó, mégpedig az, hogy megérkezett az új háztartási gépünk… én egy kicsit, bevallom, szkeptikus voltam vele kapcsolatban, de minekutána már csináltunk vele csirkemellet is, és az is valóban olyan finom szaftos maradt, mint ahogy néhány helyen már étteremben is lehet enni, rájöttem, hogy igenis van nálunk létjogosultsága.

A sous-vide technológia lényege konyhanyelven (háháhá), hogy a húsokat vákuumfóliába csomagoljuk, légmentesen lezárjuk, és viszonylag alacsony (60-80 fokon, mindenképp forráspont alatt) készítjük el, viszonylag hosszú idő alatt (kacsacomb akár 8 órát is ülhet a fürcsiben).

A húsok így minden nedvességet, szaftot magukban tartanak, nem száradnak ki, a zöldségek több vitamint őriznek meg, és ízletesek is lesznek. Arról nem is beszélve, hogy egy sous-vide gépben elkészített kacsamell (vagy bármi más) úgy ahogy van, berakható a hűtőbe, és egész héten bármikor elő lehet kapni, csak rápirít az ember egy kicsit, és 10 perc múlva omlós sültet tud tálalni… hétköznap hogy tud ilyennek örülni az ember, nem igaz?

Úgyhogy most szuvidolok ezerrel minden nap, kihasználom ezt az előnyt, hétvégére nem maradnak kaja nélkül a népek… merthogy mi Civukával elmegyünk egy kicsit wellneselni, Kati meg Klári jönnek majd vigyázni a kölkökre.

Nem mondom, hogy nem várom már, ránk fér némi pihi….