Gyógyulnak

A hétvégére nem nagyon szeretnék sok szót vesztegetni… szombatig hol lázasak voltak, hol hőemelkedésük volt, hol csak simán köhögtek. Fájó szívvel lemondtam mind a két, hétvégére szóló szülinapi meghívásunkat… köztük ugye Gigi szülinapját… Jól indul G. randi-sorozata, mondhatom… Mondjuk egy szavunk se lehet, mert vasárnap már mind a kettő láztalan volt, úgyhogy szerdán valszeg már mehetnek oviba (kedden még kihívom a dokit, oszt meglátjuk), úgyhogy tényleg hamar lefutós vírus volt ez, de esküszöm, mind a kettőnket lefárasztottak… hihetetlen tehetségesek ebben.

Ma délelőtt viszont, hogy a gyógyulásukat tényleg minden eszközzel segítsem, megint elvittem őket a sószobába. D. nem nagyon akart jönni, kicsit uncsinak találja a dolgot, úgyhogy beígértem nekik, hogy utána játszhatnak is (mert a sószobában nem azt teszik, mi?...). Most már Gáborka is habozás nélkül vetette bele magát a kalandokba, és újfent megállapítottam, hogy jó egy idősebb testvér… most először nem nekem kellett felmászni a legmagasabb emeletre törni az utat, megtette ezt D. helyettem… G. meg ment utána (a kép nem sikerült valami jól, de azért kivehető, hogy G. a harmadik, legfelső emeleten tart már éppen), másztak, bohóckodtak, már attól féltem, hogy gy kifárasztják magukat, hogy ettől fognak visszaesni… de hálistennek estére a köhögésük is elmúlt. Holnap délután jön a doki, és ha rámondja az áment, akkor szerdán már ovi.