T. szülinapja zanzásítva

Tegnap jó sűrű nap volt. Klárival már megbeszéltük jó előre, hogy reggel gyorsan elmegyünk, és megvesszük az általa Cicukának szánt ajándékot. Hát vili, hogy az a bolt, ahol az áhított órát árulták, az épp leltározott… január végén, basszus… Olyan pipa voltam, hogy még… egy csomót rohangáltunk még délelőtt, hogy hol is lehet még ugyanolyat kapni, de persze nem találtunk… kénytelenek voltunk kettéválni, Klári még elment egy-két kört futni, nekem haza kellett jönni, ha azt akartam, hogy azért legyen valami ennivaló is estére… Engem Klári mellett váltott a Kati, fél délután vadásztak még eredménytelenül. Négy előtt valamivel értek haza, akkor nekiestünk az internetnek, és kiderült, hogy ugyanolyan órákat még árulnak egy bizonyos helyen, úgyhogy Klári azzal a svunggal fordult is vissza, és végül sikerrel is járt… Így aztán lett ajándék is, vacsora is estére, mindenki örvendezett (bár Klárinak nem lesz kilométerhiánya egy darabig, az szent).

Régen nem ettünk már Kalla féle paprikás csirkét, úgyhogy T. ezt választotta ünnepi menünek, annyit változtattam csak, hogy mosta  sous-wide gépben készítettem a melleket, oltári finom lett hálistennek. Tortát a Daubnertől hozattam, nem okoztak csalódást, az is nagyon finom volt, úgyhogy T. igencsak meg volt elégedve.

D. meg persze egyfolytában számolja a napokat, hogy Neki mikor lesz már a szülinapja…

(megjegyzés: nem véletlenül nincs itt egy kép se… ilyen szülinap már rége volt, hogy egyszerűen egyetlen olyan kép sem készült, amin mindenki normálisan nézne ki… ezeket inkább megtartom magamnak, az utókornak elég a leírás…)