Pocsolyák januárban

Ez egy nagyon jó kis hétvége volt… pont olyan, amit szeretünk… amikor nem történik semmi különös (ebben benne van az is, hogy különösebb hiszti, vagy rosszalkodás sincs), csak úgy simán jó együtt lenni.

Szombat este D. rávilágított, hogy lehet, hogy a focipályán még vannak tűzijáték-maradványok (aznap a kertben már összeszedte az összes, szilveszterkor eldurrantott petárda maradék szemetét, és boldog volt, hogy neki annyi „rakétája” van), azonnal menjünk ki, és szedjük össze… sikerült hálistennek lebeszélni róla, hogy este nyolckor nekivágjunk, viszont vasárnap reggel nem úsztam meg. Emlékezett az ígéretemre, úgyhogy T. örülhetett, hagytuk aludni, mert reggeli után rögtön öltöztünk mind a hárman, és mentünk „rakétákat keresni”. Mondanom se kell, nem találtunk egy darabot se, de legalább jó nagyot sétáltunk a környéken. Én próbálgattam az új fényképezőmet (lefotóztam minden varjút, minden felhőt is…), ők meg rohangáltak a pocsolyák közt.

Délután bábelőadást prezentáltak nekünk „A madarak ismerkedése” címmel. T-vel jókat röhögtünk, olyan kis édesek voltak, esküszöm, D. még izgult is…