Falok :)

Amik még nagyon jól mennek nekem itt Ballószögön, az a nagy zabálások a Papával. Szinte az összes étkezést együtt bonyolítjuk, és mivel Neki általában igen jó étvágya van, meghozza az én kedvemet is az evéshez…meg mondjuk lehet, hogy Anyának igaza van abban, hogy azért az sem mellékes, hogy egy csomó helyre megyünk napközben, és anniyt mozgok, mint egy sajtkukacv… de azért én megnézném azt a sajtkukacot, aki ugyanúgy lerág egy egész pulykacomb-csontot, mint én! Mert arra a legjobb tudomásom szerint maximum a Liza képes még erre ilyen profizmussal… Szóval Anya tegnap megörökítette a zsírtól fénylő arcomat is, ami sztem’ nem volt teljesen etikus, mert én sem fotózom Őt, amikor kétpofára csokit eszik esténként, de mindegy… így jár az ember, ha még kicsi, és nem tud beszélni. Mondjuk, arra a képre viszont kimondottan büszke vagyok, ami ma reggel készült, és ami bizonyítja, hogy lehet, hogy beszélni még nem tudok tökéletesen, de a tejet már tudom bögréből inni!

Ja, és rájöttem, hogy a kajálás nem csak asztal mellett élvezetes: ma uzsonnára Papa levágott 3 szelet párizsit, és már nem tudtam az egészet bent megenni, így úgy döntött Anya, hogy adjuk oda a cicának…de meg kell mondjam, amikor a cica is enni akart belőle, akkor azért úgy éreztem, hogy talán ez még valahogy csak belém tudna férni… Bár Anya célozgatott arra, hogy úgy látszik, nem csak a csonttisztítást tanultam el Lizától, hanem az irigykutyaságot is….de szerintem ez csak annak szólt, hogy Őt meg sem kínáltam