Pancsi Lucával

A hétfő meg a kedd egyaránt a kertezéssel-pancsizással telt, olyan meleg volt, mint máskor nyáron (állítólag), aminek én nagyon örültem, merthát ugyebár sokkal jobb a kertben lenni, mint bent a szobában. Anyáék ravaszkodtak ugyan, mert ugyebár én folyamatosan a nagy medencét céloznám meg, és Anya mondta Apának, hogy valamit ki kéne találni… Én kitaláltam, mondtam, hogy mondjuk had menjek be egyedül a nagymedencébe, de ez az ötlet nem esett egyértelműen kedvező elbírálás alá, így Apa javaslata vitte el az első díjat, miszerint állítsunk kerítést a medence köré, amin a gyerek (én) nem jut át egy perc alatt. Kedden délelőtt Apa meglepetésként haza is állított még délelőtt, dicsekedve, hogy mivel lemondták a délelőtti megbeszélését, elment vásárolni, és vett frankó kis kerítéselemeket. Na, Anya neki is esett egy kalapáccsal, és leverte a cölöpöket, meg ráűzte az elemeket, így az egyik oldalról már tényleg nem tudom megközelíteni a medencét (bár hozzá kell tennem, hogy csak egyszer próbáltam rajta átmászni, nem sikerült, azóta kerülök). Még jó, hogy keveset hozott, és nem jutott mindkét oldalra… Ma, meg aztán megint jött Luca, és együtt „kupászoltunk” (ez Anya új szava a cserkelésre, ami szintén hülye szó, de hát fő a változatosság), kipróbáltuk a bálnamedencét is, meg persze a nagyot is (Anyai felügyelet mellett persze), meg labdáztunk a kertben, sőt, még a szobában is találtunk szórakozást: én felhúztam a zenélő szamaramat, Luca meg fél kézzel a kiságyamba kapaszkodva tánvolt, néha szexisen felhúzva a pólóját…. Anya azóta sajnálja, hogy a fényképező kint maradt a kertben…Ja, és ami még történt: délelőtt, amíg aludtam, 2 ember meghozta a konyhabútorunkat, amit holnap másik két-három ember majd jól összerak!!!!