Éljen május elseje, énekszó és .....hattyú, meg vattacukor, és persze sör!!!

Ma meg majálisban voltunk! Apa megérkezett kora délelőtt, hozta magával a Dédit is a hosszú hétvégére, mindannyian autóba pattantunk, és bementünk Kecskemétre a nagy Május elsejei banzájra. Oltári jó volt! Legelőször megnéztük a Papát, ahogy fellép (először a színpadra lépett, fel, aztán ott énekelt, és érdekes módon igazából nem a fellépést hívják fellépésnek, hanem az éneklést…ezt a fene se érti), aztán belevetettük magunkat a vásári forgatagba. Láttunk lovakat, de ahhoz még kicsi vagyok, hogy kipróbálhassam, aztán meg hattyút is láttunk, amihez viszont már nem vagyok kicsi, így arra felültem Apával (anyát meg lent rázta a hideg…). Nagyon jó volt, bár elég félelmetes, de én egy cseppet sem sírtam, hanem csak szépen ültem Apa mellett, és figyeltem, ahogy a hattyú egyre magasabbra repül velünk….aztán megkerestük a Papáékat az MSZP-s sátornál, ahol ledobtam egy sört a nagy izgalomra (jó, persze, csak a szélét nyalhattam meg a Fecó sörösdobozának, de ez nem hangzik olyan vageszul), aztán elfogyasztottunk Anyával egy kisebb viharfelhőnyi vattacukrot. Közben beszereztük a majálisban kötelező lufit (persze zsiráf alakút…ez már kóros), valamint megnéztük a tavat, ahol még vizisíelők is voltak!!! Na és az a sok ember!!!! Mindenki boldog vigyorral az arcán járkált, az összes gyerek kezében lufi volt, mindenhol fini kis kajaszag szállt….akár minden héten egyszer lehetne majálist tartani… Anya szerint ez olyan, mint a szülinap, évente egyszer van, és higgyem el, hogy már tavaly is volt majális, csak én még akkor kicsi voltam nem csak a lovagláshoz, hanem a tömeghez is, azért nem jöttünk…de ígéretet kaptam rá, hogy jövő ilyenkor is ugyanezt, ugyanitt meg fogom találni…