Vadaspark vadakkal és szelídekkel...

Tegnap megmutattuk Apának a velneszt, csak csodák csodájára Anya otthon felejtette a fényképezőt, így kép nem készült róla. Pedig csudajó volt, mindegyik pezsgőfürdőt kipróbáltuk, hintáztunk, szendvicseztünk, fagyiztunk, labdáztunk, szóval minden megvolt, amit az emberek a strandon csinálni szoktak. Ma meg a változatosság kedvéért elmentünk a Vadasparkba. Mindenki jött, úgyhogy már majdnem megkaptuk a csoportos kedvezményt is a kasszánál, de aztán kiderült, hogy ahhoz még mindenkinek hozni kellett volna egy embert (ez állítólag vicces…). Viszont vettünk egy csomó állateledelt, amitől Anya teljesen bekattant, és már az első 3 ketrecnél elszórta a táp nagyrészét (mondjuk a kacsák pont nem díjazzák ezt a fajta eleséget, de hát Anya jó szíve nem ismeri a „nem szeretem” kifejezést). Viszont a lovak nagyon ennek felettébb örültek, de kapott belőle még a csacsi is… Szerencse, hogy ezután pont a farkasok következtek, így amíg én Őket néztem, addig Anya visszament a kasszához újabb adagért… Így aztán volt mivel megetetnem a kisbárányokat, meg a kiskecskéket, akikhez be is lehet mászni… azok meg tülekednek, egymás lábára lépve jönnek oda az emberhez, hogy kaját kolduljanak… nagyon aranyosak voltak. Egyébként láttam élő macit is végre, meg kiskengurut, meg makimajmot, meg páviánt, akinek sokkal pirosabb volt a popója, mint az enyém valaha is, meg szurikátákat, meg egy csomó más állatot… Némelyiket érdekelte a jelenlétünk, némelyik meg csak aludt a melegben a napon heverészve… Aztán azért ebben a nagy nézelődésben is el lehet fáradni, így hazafelé vettük az irányt (előbb műtéti úton leválasztottuk Anyát a lovakról), ahol a nap további része a pihenés jegyében telt…ami mondjuk ránk is fért…