No, hazajöttünk!!! Nem mondom, hogy izgalmak nélküli volt az indulás, Anya egyfolytában aggódott, hogy mi fog ott maradni a Mamáéknál, de aztán a Zsófi figyelmeztette Őket, hogy a hét végén Ők úgyis jönnek, úgyhogy ami ott marad, azt majd Ők utánunk hozzák. Itthon nagy meglepetések vártak: a lakás, a várakozásaimmal (félelmeimmel) ellentétben nagyon jó lett ám! Nem mondom, hogy nem durva elsőre például a háló, de nekem nagyon tetszik. Anya festett fel aranyszínű virágokat az egyik falra, így sokkal barátságosabb az egész, meg hát a járólap is sokkal jobb, mint ami eddig volt, nem csak a színe, hanem az is frankó, hogy egy kicsit rücskös a felülete, és így még sima zokniban is remekül lehet rohangászni rajta.
A szobámban nem történt változás, sőt, mire hazajöttem, a Klári Nagyi olyan szépen kitakarított, hogy nem is lehet észrevenni, hogy ezt használták raktárnak az egész cécó alatt. Ja, és kaptam közben egy új medencét is, csúszdával… de azt már meg sem vártam, hogy a csúszdarészét felfújja nekem Apa, azonmód belemásztam, és nagyon élveztem, hogy elég lesz csak kimennem a kertben, és rögtön pacsálhatok. Bár én azért jobban preferáltam volna a nagymedencét, de Anya szerint az egyrészt még
hideg, másrészt koszos, harmadrészt meg mély… Mondtam Neki, hogy engem sem a kosz, sem a hideg nem zavar, ráadásul ha kitakarítja, akkor a kosz meg is szűnik, a mélységgel meg ketten azért megküzdünk, tehát másszon bele Ő is, és akkor no para, de azt mondta, hogy a hideggel Ő még nem tud megbarátkozni… És most különben is még dolgunk van: ki kell pakolni a dobozokat! Neki is álltunk, én többnyire a Nagyinak segítettem, mert Anya csak az uncsi könyveket pakolta, ellenben a Nagyi az érdekes (és törékeny) kristályokat… szerintem mindenki Neki akart volna segíteni a helyemben, nem igaz???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése