Élménybeszámoló

Ó,nagyon hamar eltelt ez az egy hét Anyáék nélkül. Kicsit én is féltem tőle, hogy milyen lesz, de aztán rájöttem, hogy nem is baj, ha nem vagyunk mindig együtt, mert így még érdekesebb az élet. Először is: itten van a macska, ami nekem elég nagy kihívás, olyan szempontból, hogy jó lenne vele közelebbi barátságba kerülni, monduk úgy, mint Pihével, de azt hiszem, nem túlzás azt állítanom, hogy Szotyi ettől mereven elzárkózik. Egész héten összesen egyszer sikerült megsimogatnom, de azt is csak akkor, amikor a Nagyi lefogta.

Aztán itt vannak a Nagyi barátnői, meg ismerősei: mindig jön valaki, aki kényeztet, meg szeretget, akinek újdonság vagyok, és aki nekem is új…na, nem megsértődni senkinek ám a régi ismerőseim közül, de azért lássuk be, a fejlődés alapja az új dolgok megismerése! J

Amikor meg éppen nem jön senki, és a macska is eltűnik, akkor is feltalálom magam: a Nagyinak nagyon tetszik például, hogy ha a macska kikotorja egy kicsit az almot, akkor én rögtön megyek, és összesöpröm…ilyenkor elégedetten megállapítja, hogy hálaistennek rá is hasonlítok egy kicsit!

A negyedik fotón meg az látszik, hogy a Nagyi tényleg lelkesen teljesíti Anya kérését, és minden olyan szitut lefotóz, ami egy kicsit is érdekesnek tűnik. Nagyon helyesen!