Azért az is igaz ám, hogy a Nagyinál az ember tán még annál is jobban el van kényeztetve, mint otthon. Otthon például csak a szüleim ágyába mászhatok be, itt meg egyéb nők is előfordulnak (jelen esetben az Anci, a Nagyi jó barátnője, aki jött látogatóba, csak sajna közös fotó nem készült, meg ugyebár itten van Kati is), akik szó nélkül beengedett reggel az ágyukba. Ugyan nem tudom, hogy Luca ehhez mit szólna, de végül is csak hűséget fogadtam, és ennyi idős korban ez a fajta érdeklődés még nem veszélyezteti a hűséget…
Ja, és hát ott van a kaja. Az ember Nagyija szó nélkül megfőzi az embernek a kedvenc kajáit, még azokat is, amikről maga az illető nem is tudja, hogy szereti…csak egy példa: a káposztás tészta! Anya még sose főzött nekem, de a Nagyi valahogy ráérzett… Úgy ettem, mint aki 3 hete nem evett! Nagyon fini volt! Azt tudtam, hogy a tésztát szeretem, de hogy ilyen fini verziója is van! Nem is csoda, hogy már ilyen nagyot nőttem! Bár, a fa sem maradt le mellettem… ő még gyorsabban nő, de szeretek mellette fotózkodni, mégiscsak az enyém!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése