Földvári kiskirály

Mint a mellékelt fotókon is látszik, igenigen élménydús napjaim vannak: ma szinte egész nap a játszótéren voltam az igazi- és a pótnagyimmal. Eddig sem voltam béna a játékokon, de most aztán… A csúszda volt a sláger eleinte, pláne, hogy múltkorjában, amikor Lucáéknál voltunk a játszótren, Luca megmutatta, hogy hogyan kell nagyfiúsan (nagylányosan) csúszni, tehát nem hason, mint a bébik, hanem ülve! Nagyi először jól meg is lepődött, mert Ő még ezt a kunsztomat nem látta, de egy kisebb infarktus után belátta, hogy nekem ez már zsigerből megy, s nem aggódott tovább. Van itt is frankó kis meghódítható favár, ahonnan az egész vidék játszótér belátható, az ember igazi kiskirálynak érezheti magát. Meg van persze mérleghinta is, amibe nagyon kell kapaszkodni, hogy az ember gyereke le ne bucskázzon róla, meg persze van tintahintahal is, amit egszen a hányingerig hajtottam (persze nekem lett hányingerem tőle, a hal már megszokta ezt a fajta mozgást). Ennyi csuda mellett persze nincsenek olyan napi gondjaim, mint az alvás, vagy az evs! A Nagyi minden nap beszámol telefonon Anyának, aki Ballószögön gyógyul, hogy úgy eszek, mint egy kubikos, s úgy alszom, mint akit leütöttek. Bár az is igaz, hogy most mintha a fogzásom is egy kicsit csitult volna, most inkább a koszolódás miatt kell naponta többször átöltöztetni, nem a nyálazás miatt… De egy igazi gyerek koszolódik, ezt mindenki tudja, úgyhogy ez így normális.