Tegnap Apa, Anya meg én elmentünk a Metró áruházba 
kajákat szerezni, és képzeljétek, szembejött velünk a Tökéletes Sátor! Anya már régóta hajtotta Apát, hogy szerezzenek nekem egy ilyen kis iglut, de Ő csak egy szimplát nézett ki a neten, itten viszont lehetett kapni autós mintával is! Kaptam ugyan egy távirányításos autót is, de azzal Anya csak akkor fotózott le, amikor éppen Apa mutatta nekem, hogy hogyan kell használni, így úgy néz ki a fotó, mintha 
csak Apa játszana vele, és miután Apa megtekintette a képet, kijelentette, hogy nem azért dolgozott az elmúlt tizenpár évben olyan keményen, hogy most Anya egy lesifotóval ezt tönkretegye, így Anya nehezen bár, de lemondott a publikálásról. Na, aztán azért a sátrat is sikerült felállítani, az aljára (Dorciéktól ellesett módszerrel) betettük a járóka alját, és rögtön el is foglalhattam, mint 
főhadiszállást. Később Anya is bemászott mellém, sőt, a Pihe is be akart, de őt azért nem engedtük be, és ottan olvasgattunk kettesben.
Ma meg a legnagyobb kaland az volt, hogy nagyobbrészt gyalog tettem meg a boltba vezető utat, és közben kipróbáltam az új kis játszóteret, amit nemrég csináltak. Pont jó helyen van, mert boltba menet oda is és vissza is belefér egy kis hintázás az elefánton. 
Köszönjük az illetékeseknek!!! Ja, és nekem aztán senki ne mondja, hogy nincsenek rendes emberek: útközben találkoztunk egy másik anyukával, aki a kisfiával épp a boltból jött, így már volt a kiskrapek kezében kifli…és elég volt egyetlen vágyódó mozdulat, az anyuja már nyúlt is a szatyorba, és nyomta a kezembe a friss kiflit, hogy nehogy a boltig hátralevő 150 méteren haljak éhen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése