Kényszerszabi

No, most kimaradt pár nap, ugyanis történt egy kis gikszer: pont egy hete pénteken Anya dobott egy hátast a fürdőszobában egy vízfolton, és ahogy hirtelen meg akart kapaszkodni a pelenkázóasztalomban, jól eltörte a kisujját, így be kellett gipszelni a kezét. Mivel nem csak hogy fájt neki, de így semmiféle víz sem érheti, az volt a jó megoldás, hogy amíg egy kicsit helyre nem jön, addig én még egy kicsit elutazom a Klári nagyihoz. Nem mondom, hogy nem örült nekem, nagyon jó volt, merthogy a Kati is még itten van Földváron, merthogy még tart a betegszabija, így rögtön olyan volt, mintha két nagymamával lennék. Ja, még múlt szombaton megérkezett az új jármű is, amit Anya ígért (de persze Apának kellett kifizetni), bizonyos Bobocar, aminek oltári nagy sikere volt: nem csak egyedül lehet használni, hanem Apástul is, ha az ember rángatja a kormányát, akkor attól halad… Jó, nem mondom, szeretem én, hogy Apa is játszik velem, de azért nem bánnám, ha nem úgy kéne lerángatnom róla, ha egyedül akarok vele menni… Mindegy, ezt most a Nagyihoz nem hoztuk el, mert amúgy is van itt annyi érdekes, hogy csak na: itt vannak például a hattyúk, meg a kacsák, mindegyiknek feneketlen a gyomra, így egész délutánokat el lehet tölteni az etetésükkel… nem is untam meg!!! Csak még nem tudok elég nagyot dobni. Úgyhogy ez a kényszernyaralás-őszölés nem is olyan rossz… csak el ne felejtsem az élmé12nyeimet, hogy amikor már Anya tud végre gépelni, akkor tényleg minden érdekesről beszámolhassak…