Anya ma elhatározta, hogy dokumentálja az időközben megtanult kis dolgaimat (legalábbis a fürdőszobára 
vonatkoztatva): egy idő óta majdnemhogy egyedül mosok kezet! Kaja előtt és után, ha Anya szól, hogy kézmosás, akkor odatolja a kisszéket a csaphoz, én meg már nyújtom is a kezemet, hogy tegyen rá fel. Amikor ez megvan, akkor én egyedül megnyitom a csapot, megvárom, hogy Anya egy kis szappant nyomjon rá, aztán nagyon frankón, a felnőttektől ellesett mozdulatokkal kezet mosok. Azt nem állítom, hogy egyedül is olyan tisztára mosom, hogy már műteni is mehetnék vele, de Apáék így is nagyon büszkék rám. Amikor már tiszta vagyok (vagy Anya megunja, hogy már minden csurom vizes
lesz, és „elég volt” kijelentéseket tesz), megtörlöm a kezem a türcsiben, és a széket meg már én magam tolom vissza a helyére. Amikor Anya WCre megy (bocs), akkor rendszerint megengedi, hogy én húzzam le utána… ez biztos nagyon hülyén hangzik, de higgyétek el, hogy másfél évesen a vízzubogás az nagy élmény, pláne, ha az ember maga idézheti elő…Bár Anya azért őszintén bevallotta, hogy annak azért örül, hogy a WC fedelére még úgy kell engem feltenni, mert 
szerinte, ha egyedül is fel tudnék mászni, akkor a csatornadíjunk meghaladná a gázszámlánkat…
Ja, és ma is volt látogatónk: a Nikiék beugrottak, mert elhozták Anya új bankkártyáját, így legalább bemutathattuk Nekik Pihét, Niki ugyanis nagy kutyabarát, bár náluk sokkal nagyobb állatok laknak, de azért Pihe is sikert aratott…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése