Hogy nehogy megártson nekem a hirtelen jött egyedüllét, Anya mára rögtön beszervezett egy talit Lucával, és hosszú idő után Balázzsal. Megmondom őszintén, meg is lepődtem. Anya mondta ugyan, hogy azért kapunk ilyen sok cuccot Balázséktól, merthogy Ő sokkal gyorsabban nő, nade a látvány azért mégis meglepett. A kiscsávó (az anyuja is így hívja, így ez a szleng nem sértés, hanem csak becenévként funkcionál… bár akkor elvileg nagybetű…húha), tehát Kiscsávó konkrétan egy fejjel magasabb nálam, meg Lucánál. Úgyhogy amikor megérkeztek, és kiszállt a kocsiból, akkor csak néztünk egymásra meredten (Ő meg gondolom a kicsiségemől ájult el), de aztán pont befutotrtak Lucáék is, és oldódott a dolog, és pillanatok alatt 
bevettük magunkat a játszósarkomba kupászolni, és rögtön olyan is volt, mintha nem is teltek volna el hónapok a legutóbbi találkánk óta.
Az ebéd menete sem változott, mialatt nem voltam itthon: Anyáék a legkényelmesebb módot választva házhoz rendelték az ebédet, csak az volt a ciki, hogy Anya elfeledkezett arról, hogy a kajás cégnél Apa mobilszáma van megadva, mellette a kérés, hogy „ne csöngessenek, mert lehet, hogy a baba alszik, kérem, 
hívjanak telefonon”: Apa jól meg is lepődött egyik tárgyalása közben, hogy ki akar neki pizzát hozni, de aztán felhívta Anyát, hogy menjen már ki a kapuhoz… nagyon vicces volt.
Az sem változott, hogy a kaja Gabitól esett igazán jól ( carbonara spagettit eszik álltalában), nem is mozdultam az öléből, amíg tartotta tészta!
Kaja után felfrissülve folytattuk a kupászkodást, érdemes megfigyelni a képen, hogy ismét elcsodálkoztam azon, hogy Balázs már olyan magas, hogy a zuhanyrózsát is eléri!
Játszottunk sokat a szobámban is, mert mostmár mindegyikünk tud ugrálni, így a kanapé is új értelmet 
nyert, aztán meg össznépileg kivonultunk a kertbe, hogy kihasználjuk, amíg még jó idő van. Itt aztán voltak nagy harcok, mert a játékba beszállt Pihe is… oltári jókat szórakoztunk!!!! Kár, hogy egyszer mindenkinek haza kell menni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése