A gumicsizma

Tegnap nem sok minden történt, élveztük a jó időt, és jó nagyot sétáltunk délelőtt Anyával. Bár azt nem lehet mondani, hogy Anya nem előrelátó, mert azért mondta, hogy benne van a pakliban, hogy nem lesz mindig ilyen jó idő, mint ma, így amikor az egyik üzlet kirakatában meglátott egy apró gumicsizmát (meg a bazi nagy „ végkiárusítás” kiírást, ami spórolást jelent az Ő fogalmai szerint), akkor rögtön bementünk felpróbálni, és mivel csak egy kicsit volt nagy, meg is vettük. Ma fel is próbáltam, ugyanis igaz, hogy az évszakhoz képest nagyon jó idő van, de a harmat nehezen szárad fel a fűről, így délelőtt abban cserkelésztem a kertben. Anya előszedte a Dorciéktól hozott hatalmas csigaházakat, úgyhogy délután dobálós-taposós játékkal kötöttem le a feles energiáimat, aztán meg amikor Apa megjött, vele játszottam egy csomót. Estefelé a Bóbita is befutott, az egyik kolléganője kölcsönkérte Anyáéktól a csokiszökőkutat az esküvőre, és most jöttek el érte, a Bóbita mutatta nekik az utat, Bobó meg kihasználta az alkalmat, és ott is maradt éjszakára. Megcsodálta a játszósarkomat, és több ízben kijelentette, hogy sokkal szívesebben töltené el itt az idejét, mint a munkahelyén. PEDIG! Nemrégen megpályázott egy új állást, és meg is kapta, ami nagyon nagy szám ám, merthogy főkönyvelő lett egy cégnél, ahol saját külön irodája is van! Nagy ember lett! Ezúton is gratulálunk Neki, és megígérem, hogy amikor csak akar, eljöhet a játszósarkomba lazítani!