kedd, február 17

Dédi és a pattogatott kukó

Tegnap megérkezett Zsófi, hogy a hetet nálunk töltse, ugyanis most már olyan kevés ideje van hátra a babeckája megszületéséig, hogy már nem is kell addig mennie dolgozni. Már nagyon nagy pocija van, ami néha nagyon vicces módon még mozog is, elég muris, bár én nem fogtam meg, csak Anya, de mondta, hogy majd ha a tesó mozog az ő pocijában, akkor azt majd megfogom…de ebben azért én nem vagyok egészen biztos…

Mindenesetre nagyon örülök, hogy most pár napig itt lesz a Zsozsi, majd egy csomót fogunk biztos játszani (már ha bírja szusszal).

Ma együtt meglátogattuk a Dédit. Jól meglepődtünk reggel, mert arra keltünk fel, hogy minden fehér a hótól, de minket ez nem tudott eltántorítani, villamosra-buszra pattantunk, és elmentünk hozzá. Igaz, nekem könnyű dolgom volt, én a fele utat átaludtam, ami roppant ritkán fordul elő velem, de ,most valahogy úgy elnyomott a buzgóság, viszont így nagyon rövidnek tűnt az út. A Dédi nagyon örült nekünk, jött a Mózes bácsi is, meg volt egy csomó kaja (nekem persze tétta levessel), úgyhogy nagy hepeninget tartottunk. A csúcs meg a pattogatott kukorica volt: a Dédi nemrégiben beszerzett egy pattogtatógépet, na, azzal alig bírtam betelni. Ettem is egy csomót a kukoricából, de a legjobb azért a készítése volt…hoztam hazay is egy nagy zacsival, úgy szorongattam végig hazafele,hogy öröm volt nézni. Holnap, ha jön a Luca, majd Őt is megkínálom, majd megmondom, hogy saját sütés…

Miután hazaértünk, Anya letett aludni, de megígérte, hogy ha felébredtem, kimegyünk a hóba játszani. Na, engem se kellett tovább bíztatni, hahar beájultam, aztán amikr felkeltem, valóban jött az öltözködés, majd a Zsófival együtt kimentünk...Nagyn tetszett nekem ez a nagy hó, tulajdnképpen ilyen sok havat még soha életemben nem láttam! Fel is másztam a sziklakertbe, hogy valóban szép havas tájban tudjon Anya engem ftózni, sőt, még azt is mondtam, hogy CSÍÍÍÍÍZ...na, ettől aztán mind a ketten elájultak. Aztán kimentünk a mellettünk levő focipályára, ahol Anya próbált összehozni egy hóembert, amivel nem is volt különösebb gond, bár a szemnek meg szájnak valót a nagy hóban kicsit nehéz volt összeszedni, Zsófi rötyögött is, mert Anya csak turkált-turkált, néha rábiggyesztett valamit az "emberre" , és Zsozsi szerint a szája pont úgy nézett ki, mintha egy darab kutyaszarból lenne... szerintem egész pofás kis hóember lett, én például még ilyet sem tudok építeni...

Este meg Apa lepett meg minket, hozott egy csomó különleges sütit Vácról...meleg fogadtatásra talált...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése