Újra zenélde

Hát, sok kép a mai napon nem készült, pedig időnk aztán lett volna rá….a következő történt ugyanis. Tegnap este az anyák egyeztettek (az „anyák” alatt általában, ha nem szerepel hozzá külön kiegészítés, a Luca-anyu-Gabi és Dávid(Töki)anyu-Anya-Linda (Luca szerint Inda) értendő), és ma, hosszú „legyünk tekintettel az influenzás-időszakra, és ne nagyon menjünk közösségbe” kihagyás után elmentünk a zenebölcsibe. Ja, volt egy meglepi is, mert amikor odaértünk a bázisra (Lucáék, általában ha megyünk valahova, akkor ők a kiindulópont), a Gabi néni már frissen sült almáspitével várt minket…Anya szeme persze kitágult, szagot kapott, és úgy bekajáslt, hogy kérdéses volt, hogy egyáltalán tudunk-e menni zenálni…de azért persze elmentünk (miután egy nagy doboz pitét is elcsomagoltunk). Hát olyan sokan voltak, mint még sose! Gondolom, más anyák is ma hagyták abba a karantént… Mindenesetre elég jó volt, bár meg kell mondjam őszintén, hogy én egy kicsit elszoktam az ekkora nagy gyerekseregtől, így az elején a színpad szélétől figyeltem a többieket, ahogy az anyujuk ölében mondókázgatnak-mutogatnak-csörögnek (Anyához becsatlakozott egy kislány, aki tán megsajnálta Anyát, vagy nem tudom, egyszer csak faképnél hagyta a saját anyuját, és a legnagyobb természetességgel beült Anya ölébe, szegény saját anyuja meg csak pislogott), de a második felétől már mondhatni (nagyon)aktív tagja lettem a csoportnak, úgyhogy gyorsan vettünk bérletet is.

De nem is ezt akartam elmesélni igazán, hanem azt, hogy miután vége volt a cincogásnak, elköszöntünk Lucáéktól, és hazaindultunk…villamosra fel, 6 megálló…majd miután nagy nehezen lekészálódtunk, Anya a fejére csapott, hogy „jézusom, asszem Apádnál maradt a kulcs!!!”….jól „aszitte”, úgyhogy telefon Apának, hogy majd a Lucáékhoz jöjjön értünk, aztán telefon Lucáéknak, hogy visszamennénk…Gabi néni jót röhögött, de nagyon aranyos volt, mert mintha megérezte volna, a kedvenc csirkés tésztámat vette ebédre a piacon…így aztán nem maradtunk éhen se, meg fedél nélkül se… Visszamentünk, ettünk, ittunk, aztán Apa érkezéséig Lucával játszottunk…végül is akár gyakrabban is itthon maradhat az a kulcs, nagyon jól feltaláljuk mi magunkat! És mint a mellékelt (kicsit ugyan homályos) fotón is látható, Luca sem bánta a dolgot..igen, jól látjátok, az egy puszi a homlokomra…!