Ma, amikor reggel Anya bejött a szobámba, és elhúzta a sötétítőfüggönyt, látszott ám, hogy hétágra süt a nap… Már nagyon-nagyon régen nem láttunk ekkora napsütést. Anya azonnal belelkesedett, és azonnal felhívta Luca 
Anyukáját, hogy nincs-e kedvük átjönni, és velünk tartani a játszótérre. Persze nekik sem kellett kétszer mondani, azonnal beleegyeztek. Fél 11re ideértek mihozzánk, gyorsan falatoztunk egy kis pacsnit, amit hoztak, aztán felkerekedtünk, és kimentünk a játszóra. Nagyon jó idő volt, majdnem két órán keresztül csúszdázhattunk, hintáztunk, rohangáltunk a dombra fel, meg a dombról le, homokoztunk, visongtunk… Én persze legjobban a nagyoknak való hintára akartam felülni, de arra Anya csak úgy engedett, ha az Ő ölében ülök, ami azért nem az igazi… Luca viszont ügyesebb volt, mint egy igazi alpinista: tökegyedül felmászott a legmagasabb csúszdára is! Le is videóztuk, de valamiért a gépünkön csak a fotók lesznek élesek, a videó homályos, így csak az elbeszélésekre hagyatkozhatunk: ügyes volt, higgyétek el!
Mikor már menni is alig tudtunk, becsüccsentünk a babakocsiba, és hazatolattuk magunkat, útközben Anyáék rendeltek ebédre téttát, jól bekajáltunk, aztán Lucáék
hazamentek, mi meg csendespihenőztünk Anyával…nem volt ám egy szem gond sem az elalvással!
Délután meg nekiálltunk listát írni, merthogy holnap megyünk Ballószögre a Mamáékhoz névnapot ünnepelni, aztán mi Anyával ott is maradunk pár napot. Ilyenkor mindig nagy az izgalom, hogy itthon ne hagyjunk valamit…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése