Ma is nagyon mozgalmas napot tudhatunk magunk mögött. Először is jöttek Lucáék, most nem csak azért, mert simán szeretünk együtt játszani, hanem azért is, mert a Zsófi nagyn kíváncsi volt már a csajomra, meg arra, hogy milyenek is vagyink mi ketten együtt valójában. No, azt hiszem, hogy nem okoztunk Neki csalódást!
Először is: nem voltam hajlandó egyedül beülni a szánkómba, bezzeg amint Luca beletelepedett, abban a pillanatba odaugrottam, és beletelepedtem az ölébe, és csakis így voltam hajlandó szánkózni. Luca jó fej volt, mert teljesen úgy tett, mintha tetszene neki a dolog, 
és nem találna engem nehéznek, de utólag beláttam, hogy csak a jófejsége volt, ami vogyorra késztette, ugyanis lyan is volt, hogy én ültem be a szánkóba, és ő ült az ölembe, de én nem bírtam… Most vagy gyenge vagyok, vagy csak önző…mindegy, jó buli volt.
Aztán Anyáék megmutatták, hgy hogyan kell hóangyalkát csinálni, na, ez annyira tetszett mindkettőnknek, hogy alig lehetett minket összeszedni a hóból… Délig maradtak Lucáék, aztán hazamentek pihizni, mi meg a szokásos alvás után, miután Apa hazaért, beültünk a kocsiba, és elmentünk a 
Max Citybe, hogy megnézzük azt a bútorboltot, ahonnan a bútorom származik, mert Anyáék úgy gondolták, hogy a tesó megkapja az én bútoromat, én meg kapok valami nagyfiúsat…viszont az üzletnek már csak hűlt helyét találtuk, majd ki kell nyomozni, hogy most hol árulják ezt a fajtát. Ha a bútorboltot nem is találtuk meg, találtunk viszont egy nagyon szép kis játszóházat, ahonnan aztán tényleg csak szabályos közelharc árán voltam hajlandó elszakadni…volt némi pityergés, sőt bevetettem a „levetem magam a földre” figurát is, de persze megint a felnőttek nyertek…nem igazság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése