Kulináris élvezetek

A hét a különleges kaják hete, úgy látszik: én kezdtem a sort, addig hisztiztem, amíg Anya kínjában a kezembe nem nyomta azt a csokit, amit a Nyuszi hozott neki nemrég Olaszországból, mondván, hogy „ úgyis tudom, hogy csak kibontani akarod, te nem is szereted a csokit (egyébként valóban))! Kibontottam, megkóstoltam, és láss csodát, ez ízlett! Ez jóféle csoki volt! Ettem is belőle egy jó darabot, maszatos is lettem rendesen, de Anya ezt se bánta, még azon is gondolkodott, hogy a csokimaszatot az arcomon hagyja egész addig, amíg Apa haza nem ér, mondván, hogy az volna ám az igazi meglepetés, ha így meglátna…Mondjuk, most jó, hogy ezt nem tette meg, mert szegény Apa igen későn ért csak haza, azért nem szerettem volna olyan sokáig maszatoslenni…

A következő nem megszokott kaja a „szuszmusz” volt, amit Anya nevezett el így, különben sous vide-nak írják, és csak tippelni tudok, hogy hogyan ejtik: a lényege az, hogy a zöldségeket hőálló műanyag zacsiba tesszük, nagyon kevés folyadékkal, némi olajjal, ízesítőkkel, kinyomjuk belőle a levegőt, majd így főzzük őket cca. 2 órán keresztül…valóban nagyon fini így a zöldség, bár elég bizarr ez az elkészítési mód, fura volt az a sok zacsi (mert persze Anya rögtön 4 féle zöldséget próbált ki, 4 féle módon elkészítve…), viszont nekem is ízlet, meg Apának is, úgyhogy érdemes volt.

Ma meg Apa alkotott, ugyanis Anyának Dokihoz kellett menni a tesó miatt. Ez úgy volt, hogy Apa nem ért volna haza, mire Anyának indulni kellett, így igénybe vettük egy órára Lucaanyuékat. Pont Luca apuja is otthon dolgozott, így aztán Anyával átmentünk, Anya meg ment tovább dokihoz, én meg ott maradtam (Az ember úgy őszintén szólva várt volna egy kis sírásrívást, de amikor közöltem, hogy „Anya akkor most elmegy, Apa meg jön érted egy óra múlva, a gyerek a játékból fel sem nézve csak úgy lagymatagon meglengette a kezét, közölte, hogy „pápá”, oszt ennyi….szép…), játszottunk, meg lementünk a játszóra, meg ilyesmi. Sajna fotó erről nem készült, mert Lucáék gépe szervizben van, de marha jó volt, elhihetitek. Na aztán amikor megjött Apa, hazamentünk, én tévéztem, Apa meg sütit sütött Anyának, egész pontosan Csokilávát…Anya meg is hatódott teljesen, de a könnyeivel mit sem törődve be is falta az egészet!

Ja, és a Dokinál megint rendben volt minden a Tesóval, de még mindig nem tudni, hogy nagynéni leszek-e, vagy nagybácsi…..