hétfő, március 2

Önálló öltözés


Megint vége van egy hétvégének... d ez volt hosszú idő után az első olyan hétvége, hogy ki lehetett menni egy kicsit a kertbe, csak úgy, spontán. Amikor hazaértünk a szokásos Teszkó-túráról, amíg Anyáék kipakolták a kocsit, én addig egy kicsit tudtam kint futkosni a kertben a kutyával… A ruhámat meg kéretik nem cikizni, ez Anya szerzeménye, neki valamiért nagyon tetszik (bár azt Ő is elismerte, hogy jobb, ha éjszakára nem hagyja elöl csak úgy lazán odadobva a pelenkázóasztalra, merthogy a csontok a sötétben világítanak rajta, és akkor valahogy nem olyan nagyon poénos…). Estére Apa kacsát sütött (bocs, konfitált), úgyhogy most ilyen fotót is rakunk ide, lehet nyálat csorgatni….

Naszóval, a lényeg az ma volt. A hétvégi jó időtől felbuzdulva ma amint kisütött a nap, Anya mondta, hogy vegyem fel gyorsan a kis overálomat, és menjek ki futkosni…csakhogy amikor elkezdtünk öltözni, akkor vette észre, hogy én suttyomban valamikor leöntöttem a gatyámat, meg különben is, még peluscsere, úgyhogy be a szobámba, és mindent le….ám amint új pelus volt a kis seggemen, abban a pillanatban kiszaladtam a szobáűból, és mire Anya utolért, már csak azt látta, hogy milyen módszerrel próbálom minél gyorsabban magamra venni az overált, hogy mielőbb kint lehessek a szabadban…hát, annyira röhögött, hogy alig bírt fotózni…..de hogy méééér?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése