No, jelentem, mentünk „beszokni”. Nem apróztuk el, voltunk az elmúlt három napban minden délelőtt. Ugyan miniovi az csak elvileg hétfőn, szerdán és csütörtökön van, de mivel kedden jött a Tündi úgyis, úgy voltam vele, hogy nem baj, ha NAGYON megszokja a Dávid a helyet, így aznap is mentünk, csak akkor nem miniovi néven, hanem játszóházazni.
Hétfőn meglehetősen izgultam, az az igazság, de aztán minden nagyon flottul ment. Odaértünk, gyereket levetkőztettem, startolt is a többiek közé, én meg leültem, és örültem, mert nem voltam egyedül, ugyanis egy múltkor megismert csajszi is most „szoktatja” a lányát, úgyhogy mi aztán úgy átdumáltuk a délelőttöt, hogy csak na.
A kölkök csuda édik voltak, főleg, amikor 10kor leültek „tízóraizni”. Az a szokás, hogy minden szülőnek kell vinnie egy darab gyümölcsöt (almát, vagy kiwit, vagy banánt vagy amit akar), ezt az óvónénik megpucolják, megterítenek, meg tányérokba tesznek kölesgolyót, főznek teát, szépen le kell ülni, és mindenki falatozik. Nem voltam benne biztos, hogy ez egyből menni fog, de a Dávid is szépen kajált ott a többiekkel…szerintem a „csordaszelllem” is működik ilyenkor… Ja, és nagyon édi volt, amikor odajött hozzám, hogy „dájí” (ebben az esetben a vizét akarta), én meg mondtam, hogy most az óvónénitől kérjen szépen inni, erre odament az egyikhez, megrángatta a pólója alját, és közölte, hogy „néni, inni”…azt hittem lepetézek.
Kedden csak simán eljátszogatott, nem volt sok gyerek, összesen hárman voltak, szerdán viszont már úgy mentünk, mintha haza ment volna, és gyönyörűen megvárta, amíg levetkőztetem, benti cipőt húzok a lábára, semmi elrohangálás nem volt, csak amikor mondtam neki, hogy mehet, akkor vetette be magát a többiek közé….. fog ez menni….
Aztán a másik nagyon aranyos volt: ahogy a két pasi együtt nézte a Verdákat….nem is tudom, melyik koncentrál erősebben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése