Ez a hétvége megint nem a fogyókúra jegyében telt…Én mindig is nagyon szerettem a sütiket, enni is, meg csinálni is, de mivel a Tamás meg újabban még jobban szereti a sütit enni, mint eddig, és lassan a gyerek is meggyőzhető arról, hogy az édes is egy alapíz, így tényleg nem annak a jele, hogy az illető kaja mérgező volna, így egyre többször sütök is.
Szombaton, mivel délelőtt Tescós kört futottunk (ami nem volt mentes némi gyerekhisztitől sem), csak egy gyorsabb süti készült el estére, a málnás clafoutis, ami aztán el is fogyott egy szemig, viszont még este megcsináltam az alapját a krémesnek, amire már egy hete csorgatjuk a nyálunkat…Nem is volt hiába a pepecs meló, mert vasárnap aztán megtudtuk, miért is dícsérik ezt a sütit annyira….. bár én megmondom őszintén, a tésztát nem a recept szerint csináltam (azért az én türelmemnek is van határa), hanem sima kis Tante Fannyt használtam (újabban valamelyik verziója mindig van a hűtőben, a következő kipróbálandó a croissanja lesz), de én mondom…nem azért, mert én csináltam, de oltári fini volt.!!!
És a gyerek is nem csak a tésztájából evett, de a krémből is nyalt egy jelentős adagot, ami nekem többet ér, mint Gordonnak a következő csillag…
Ja, és a gyerek újra bebizonyította, hogy van humorérzéke…ráadtam a lábára a délelőtt vásárolt új cipőt, és bíztattam, hogy kicsit rohangáljon benne, amit meg is tett…de egy idő után ezt túl snassznak találta, így a fejére húzta a kutya házát, és úgy állt neki rohangálni…persze mindennek nekiment, se mivel a kutyaház bukósisaknak sem utolsó, így bátran röhöghettem….komolyan azt hittem betojok….hihetetlen édi volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése