Mivel tegnap Apa egész nap dolgozott, és az idő meg vacak volt, Anya úgy döntött, hogy mielőtt hétfőn elkezdenénk az ovizást, nem baj, ha minél többet vagyok ott, meg különben is, nem láttuk még, hogy hogy is néz ki a játszóház hétvégén, így elmentünk délelőtt egy kicsit.
Nagyon-nagyon sok gyerek volt, mert kettőjüknek is volt a névnapja, bár majdnem mindenki nagyobb volt mint én, ebből nem csináltam túl nagy gondod, ugyanúgy elfoglaltam magam, mint egyéb napokon, legfeljebb Anyának kellett egy kicsit jobban figyelni.
Délben aztán hazajöttünk ebédelni, meg pihizni, délután meg játszottunk egy csomót. Anya vett nekem két dobozt, hogy a kisautókat esténként majd abba rakjuk bele, és fürdés előtt mondta is, hogy az összes kisautót pakoljam bele a dobozba…csak azt nem értem, hogy miért lepődött meg annyira, amikor valóban beleraktam? Egész leesett az álla…bár aztán a következő pillanatban azért megnyugodott, amikor is kiborítottam az egészet újra…
De aztán fogtam, és szépen sorba raktam őket, amivel újra nagy sikert arattam.
Le is fényképezte Anya gyorsan, hogy majd megnutathassa Apának (meg persze Nektek).
Ma meg aztán voltunk bevásárolni. A mellékelt képen már az új tavaszi dzsekimben feszítek a volánnál (itt vártuk meg Apát, amíg még egy boltot megnéz, mert nekem eddigre már elfogyott a türelmem, nem akartam tovább mászkálni…és szintén csak zárójelben tenném hozzá, hogy senkinek nem lehet egy szava sem, mert ez már egy 3 órás túra után volt…túl sok bolt van itt az outletben…. És még most szerencsém volt, lévén, hogy ugyebár Anya babát vár, így Ő most nem is akart venni magának semmit…mert ha nem vár babát, akkor az még plusz vagy 3 óra…).
Jó kis nap volt, végre sütött a nap, bár nagyon fújt a szél, de legalább ki lehetett mozdulni kicsit…
Én még hozzátenném, hogy a gyerek szájából nem csak a hecc kedvéért lóg ki az a papír… előtte ebédeltünk, és a szendvicsesnél volt nagyon guszta kis répatorta, gondoltam, hátha…vettünk egyet, de persze a gyereknek csak a tetején levő narancsszínű cukorka tetszett, de ugye azt sem megenni akarta, csak maszálni…próbáltam darabokat adni a szájába, de úgy rángatta a fejét, hogy esélyem sem volt megközelíteni igazából a célt…úgyhogy megettem (hősiesen) én a tortát…de kis mignonpapírját kikapta a kezemből, és olyan mohón kezdte leszopogatni a ráragadt vékony tésztaréteget, mint aki 3 hete nem evett…és nem is volt hajlandó visszaadni, még vagy fél órán keresztül szopogatta-szívogatta… De már meg sem próbáltam venni még egy darabot, mert az tuti nem kellett volna… Ő a tésztás papírt szereti….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése