Mivel tegnap apa meg anya be akartak egy kicsit menni a városba délután vásárolgatni, eljött a Nagyi, hogy bébiszitteljen majd engem. Nagyon tetszett neki a fogadtatás, ugyanis úgy volt, hogy reggel mentünk Anyával együtt az oviba, de most nem maradt ott velem végig, hanem EGYEDÜL MARADHATTAM ott az óvónénikkel, mint egy igazi nagyfiú!!!! Bezonyám! Fél tízkor ment el anya, és csak 11kor jött vissza, és én egyszer sem sírtam! Illetve egyszer egy kicsit, merthogy a Lili anyukája 5 perccel anya előtt érkezett, és erről nekem eszembe jutott, hogy egyedül lettem hagyva, és mi lesz, ha ez így marad, de aztán az óvónéni megnyugtatott, hogy biztos, hogy jön majd értem, és úgy is lett (zárójelben jegyzem csak meg, hogy tényleg nem volt nagy sírás, és nem is nagyon örültem neki, hogy elmesélték anyának, hogy volt ez a kis nüansz, én tuti nem szóltam volna róla…de mindegy,
Anya azt mondta, hogy nálam nagyobbaknál is megbocsátható az első napon). No, és amikor délben elindultunk hazafelé, akkor telefonált a Nagyi, hogy mindjárt le fog szállni a villamosról, így elmentünk eléje GYALOG (értsd: nuku babakocsi, és ordítva rohantam felé, hogy „mamamama”, amitől persze tök elájult). Szóval, tudok meglepetést okozni, na.Ja, és végre tudtunk venni igazán finom epret, amikor ma voltunk együtt délután a Metróban, úgy bekajáltam belőle, hogy még! És este meg megköszöntöttük a Nagyit, merthogy másodikán lesz a szülinapja, és elvileg hétvégén ünnepeltük volna, de sajna nem tudunk hozzá menni, mert Apának majd dolgoznia kell…. Mindegy, így is jó volt, kapott nagyon finom tortát (én is megettem 2 szelet tetejéről a cukormázat), meg DVD ajándékba, úgyhogy összességében jól sikerült így is a köszöntés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése