Tegnap voltunk angolozni Anyával meg Lucáékkal, azon kívül nem is tettünk mást az elmúlt két napban, mint hogy vártuk a hétvégét, bár azt sem olyan nagy lelkesedéssel, mint általában, ugyanis Apának dolgoznia kell majd sajnos…Gondoltuk, hogy ma meglepjük, és főz Anya valami finomat neki vacsira, így délelőtt csaptunk egy naaaagy sétálást bevásárlás címén. Oltári nagyot tekeregtünk, voltunk a védőnőnél (ahol Anya legnagyobb megelégedettségére amíg Ő Anikóval beszélgetett, addig én simán mint egy jógyerek, feküdtem a kanapén, iszogattam a vizemet, és nézelődtem, és csak egyetlenegyszer követeltem ki azt is, hogy megmérjenek, és szintén egyszer húztam csak a karomra a vérnyomásmérő szalagját), postán, boltban, hentesnél, újságosnál, állateledelért a kutyának, bioboltban mézért, zöldségesnél petrezselyemért, miegyébért… Gondolhatjátok, volt vagy dél mire hazaértünk, pedig már kilenckor elindultunk. Így a főzés délutánra maradt, de Anya ekkor is majdnem leugrott az agyáról örömében, merthogy mutogattam neki a WALL’E-t a játékdobozomon, Ő meg betette a filmet (eddig még nem láttam egyébként), és AZ EGÉSZET VÉGIGNÉZTEM! Bizonyám! Életemben először, mint egy nagyfiú! Pedig másfél órás ám!
Anya azt mondta, ezzel ne dicsekedjek olyan nagyon, mert azt fogják mondani, hogy „persze, könnyű a gyereket csak úgy odaültetni a tévé elé!”, de aki engem ismer, az tudja, hogy nem is arról van nálam szó, hogy HOVA, hanem hogy ODAÜLTETNI…ez igenis nagy szó….és hogy oTT S MARADOK valahol X ideig…szóval, Anya főzött, és tévéztem, idilli volt…úgy is mondhatjuk, hogy papás mamást játszottunk délután…így meg aztán még a legelvetemültebb játékpártiaknak se lehet semmi kifogásuk a dolog ellen…
Egyébként meg a vacsi oltári fini lett, még én is nagyon bekajáltam belőle…mindenkinek javaslom, hogy nézzen egy kicsit nyugiban tévét, hátha az anyuja összedobja neki EZT:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése