A bicaj

Tegnap ugye megérkezett a Nagyi, hogy pesztráljon engem egy kicsit, merthogy Anyáéknak volt némi elintéznivalójuk a városban, és nélkülem egy kicsit azért gyorsabb a dolog. Amikor a Nagyi megérkezett este, akkor hivatalosan is megkaptam az első háromkerekűmet, amivel azonmód nekiálltam krosszozni a folyosón. A Nagyi meghatódva nézte, azután mondta, hogy annak idején Apára rögtön rászólt ilyenkor, hogy „vannak kinti játékok, meg vannak benti játékok”, de hát tényleg, én mért is ne játszhatnék itt bent vele, ha épp itt akarok?

Anya meg bólogatott, de azt hozzátette, hogy „amíg benti, addig oké, de ha egyszer kikerült, akkor ez mostan is így lesz”, úgyhogy most azt hiszem, majd sutyiba kell kivinnem a bicajt… Vagy a legjobb, ha szövetkezem Apával, mert szerinte „ti állandóan csak korlátozzátok a gyereket”, ami ugyan igaz, de Anyáék ezt valszeg tényleg teljes meggyőződéssel teszik, mert

Egy-egy ilyen megjegyzés után úgy néznek Apára, hogy ne tudjátok meg.

Szóval a bicaj egyenlőre marad bent, elég hosszú a folyosó, aztán majd ha jobb idő lesz, akkor megvívunk.

Ma meg reggel Anya összedobott egy kis somlói galuskát, amiből este úgy befalatoztunk, hogy csak na, bár nekem bevallom őszintén a hab ízlett a legjobban… először lenyaltam a sajátomról, aztán meg mentem Apáéhoz…épp, hogy a tányért be nem kaptam…