Egy szekrény -egy monológ

A babaszoba kérdése ugyebár megoldódott, márhogy melyik szoba legyen az… igenám, de még azt is ki kellett találni, hogy az én ruháim hova kerüljenek… Volt szó a hátsó kisfürdő gardróbszobává alakításáról, beszéltünk a folyosón levő hátsó kijáratnál levő beugró befalazásáról, és hogy oda akkor mehet beépített szekrény, de aztán a legegyszerűbbnek az tűnt, hogy a hálóban levő beépített szekrényt „nagyíttassuk meg”. De ez csak elvben volt ilyen egyszerű: annakidején beépített szekrény nálunk először az emeleten készült, akkor nagyjából blikkre választottunk vállalkozót, azt néztük csak, hogy a Stanley nevű céggel állt szerződésben, tehát jó anyagokkal dolgozik, aztán amikor kész volt szekrény, már azt is láttuk, hogy nagyon jól is csinálja,amit csinál, így aztán amikor a hálóba akartunk szekrényt, egyből Őt hívtuk fel. Most is arra gondoltunk, hogy akkor majd Ő jön nagyítani… Igenám, de nem volt meg a száma! Sőt, nem találtuk a számlát! Kerestük a kis irodáját a közeli irodaházban (illetve Gabit kértem meg, hogy sétáljanak arra Lucával), bár emlékeztünk ráű, hogy onnan elköltözött. A Gabinak is rémlett, hogy sokáig ki volt írva, hogy az xy cég ide és ide cuccolt, de az már rég volt…. Hát a hálóbútor a Tökivel való terhességem idején készült, és az nem most volt. Na, ekkor a Tamás felhívta magát a Stanleyt, hogy akkor küldjenek ők valakit… kijött egy (egyébként nagyon „látványos”) srác, és pikkpakk kijelentette, hogy ők ehez hozzá se tudnak nyúlni, meg nem is akarnak, mer csak az ajtó Stanley, a többit nem ők csinálták, és különben is, nincs már ilyen nád (én ezt nem bántam volna, bordó szekrényre vágyom már tavaly óta), és izémizé, Ő erre nem tud mit mondani. Na, meg is rogytunk rögtön… gyorsan kértünk egy árajánlatot a beugróba tervezett szekrényre, srác gyorsan lerajzolta, mondta, hogy ha jövő hét hétfőig megrendeljük (ja, ez még két hete péntek reggel volt), akkor 10% mínusz, majd elballagott. Na, Tamás azonnal nekiesett mégjobban a netnek, és mondta, hogy addig nem megy dolgozni, míg elő nem kaparja a mi srácunkat…. Hívta a könyvelőt, hogy azonnal szedje elő a három évvel ezelőtti könyvelést, és mégeccer keresse a számlát a hálóról, de megnézhetné a 4 évvel ezelőttit is a fenti szekrény számlája miatt (na, őt ekkor egy kicsit sajnáltam, de örültem, mert nagyon nem akartam a folyosóra szekrényt), majd a neten megkereste az üzletház üzemeltetőjének a számát, és felhívta. No, az a krapek hálistennek emlékezett, hogy valóban volt ott egy olyan cég, megadott egy számot, ahol az illető tudta, hogy mi kit is keresünk (még jó, hogy legalább arra emlékeztünk, hogy a srácot Attilának hívták), és megadta a számát… hát, örültünk, mint majom a farkának, depláne, amikor a srác megígérte, hogy hétfő reggel nálunk kezd. Jött is, majd mondta, hogy oké, meg lehet csinálni, csak az a baj, hogy ilyen nádatz már nem lehet szerezni, meg hogy már nem a Stanleyvel, hanem egy valami másik német céggel van szerződésben, úgyhogy új ajtót kell választani… de hogy van egy bordó üvegajtó, ami most nagyon trendi… keblemre öleltem, és örvendeztem (tamás szerint mi ezt már előre megbeszéltük, hogy a végén nekem legyen igazam….no comment)… Megrendeltük a bordó üveget, a falon levő festett virágok színe miatt arany kerettel, és arany ál-osztással (mivel plafonig ér, kell rá valami, mert az akkora nagy üvegajtó bordóban valszeg kicsit nyomasztó volna), majd mondta a srác, hogy akkor 25én csütörtökön jönn, és megcsinálja. Öröm-bódottá. Aztán másnap Tamás hívott, hogy hívta az Attila, hogy nem lehet arany ál-osztást kérni, mert azt nem gyárt a cég, úgyhogy Ő azt mondta neki, hogy legyen cseresznye színű, mint a korpusz. Mondom legyen, lényeg a bordó. Ja, és hogy lehet, hogy már 24-én, szerdán jönne. Mondom, nekem mindegy….

Na, aztán tegnap este még beszéltük is, hogy nem hívott Attila, hogy szerdán jönne, alhatunk tovább (általában ha jön, akkor 8ra jön….szorgos típus), úgyhogy negyed kilenckor keltünk, Tamás ment dolgozni rögtön, mi meg a Bóbival (aki tegnap doki után már haza se ment) elvittük a Tökit az oviba 9re, kicsit néztük ott, ahogy játszogat (mert persze meg kellett mutatnia a kincseit a Bobónak is), majd szééép kééééényelmesen hazabattyogtunk. Ahogy befordultunk az utcába, látom ám, hogy Attila teherautója ott parkol a felhajtón, na mondom, futás. Mire beestünk, az Anyu szegény (akit marha váratlanul ért a dolog), már totál kipakolta az egész hálószobaszekrényt, át a másik szobába, már tök üres volt… én meg már 3 napja ezen forgattam magam, hogy ez mekkora meló lesz…hehe. Az Attila addigra behordta az ajtókat, és határozottan állította, hogy Ő nem azt mondta Tamásnak a telefonba, hogy LEHET, hanem hogy SZERDÁN. Mindegy, itt volt örültünk. Ja, és mutatta, hogy hajnali 4kor Ő nekiállt felrakni az ál-osztást, de szerinte bűnronda, úgyhogy abbahagyta… De nem hagyta a dolog nyugodni, és azt találta ki, hogy van egy ismerőse, aki matricákat gyárt, mi lenne, ha csináltatna rá ugyanolyan virágokat aranyszínűben, mint amilyen a falon van? Na, ekkor majdnem szerelmes is lettem, mert nekem ez eszembe se jutott volna, és nagyon tetszett az ötlet, úgyhogy támogattam. Mondta, hogy a matrica mára nem lesz meg, de jövő hét elején beugrik vele, most mindenesetre nekilát a szekrénynek. Én meg ekkor már direkt nem is hívtam a Tamást, hogy micsoda nagy meló megy itt, gondoltam, majd este meglepődik. Attila háromra kész is lett, és még így osztás meg matrica nélkül is olyan szép volt a szekrény, hogy csuda! (sajnos ezen állapotában nem csináltam képet, így a már felvirágozott ajtó van itten dekorként). Amíg a Zsófi a kertben játszott Dáviddal, addig mi behoztuk az ágyra a cuccok közé Botondot, hogy tudjon nézelődni, pikkpakk kitöröltük a szekrényt, így mira Tamás hazajött, a ruhái már bent is voltak (persze az „Ő részében”…merthogy mostantól velem kell osztoznia). Úgyhogy ez egy nagyon sikeres nap volt! Közben persze azért ment a babázás is, mindkét kölök jól érzi magát (főleg, ha valaki emelgeti őket), ettől mink is jól vagyunk… Hú de hosszú bejegyzés lett…Ja, azért egyszer majd próbálok olyan fotót is tenni, ahol látszik a fal ÉS a szekrény együtt….