Pihét műtik

A szerda-csütörtökünk elég eseménytelennek volt mondható, Dávid ment oviba mindkét napon, én csütörtök délelőtt letudtam az uccsó angolt erre az évre (úgy beszéltük meg, hogy Gabi a maga tempójában külön megy tovább, én meg majd, amikor a Dájí elkezdi az ovit, akkor szintén magánúton folytatom…Tamás most azt mondja, hogy lehet, hogy ha meg tudom valami tanárral beszélni, aki házhoz jön, akkor Ő is beszáll…meglátjuk…most a szobatisztaság elérése a cél, aztán a szülés, az első pár hét túlélése, aztán majd visszatérünk erre). Így utólag is azért nagyon hasznos volt ez az angol, én is szerettem járni, Dávid is, és egy csomó minden a helyére került a fejemben az alapoknál, hogy mi hogy van, erre tán majd lehet építkezni a továbbiakban. Angol után mentem Dávidért, aki már nagyon komolyan néz ki a kis szerkóiban, mint az a mellékelt képen is látszik. Most az elmúlt pár napban nem volt valami nagy meleg, ezért adtam rá reggel hosszúujjút, de hálistennek azért ez már délután nem kellett, de az tuti, hogy nagyon édin néz ki benne- ezt a kiskabátot egyébként még szülinapjára kapta a Lucától, eddig nem hordtuk, mert vagy túl meleg volt hozzá, vagy túl hideg.

Ma viszont a kutyának volt igenigen rossz napja: mára volt beütemezve a műtétje, ugyanis a múltkor nem voltunk benne biztosak, hogy amikor kiszökött, akkor nem „jött-e össze” egy másik kutyával, és mivel ezt gyógyszeresen csak nagyon komoly mellékhatásokkal lehetne „kezelni”, abban maradtunk, hogy megcsináltatjuk most a „kipakoló” műtétet, merthogy kiskutyát úgysem akarunk, a kutyának mindegy, essünk túl rajta. Háromra vittük a kutyát, fél hatra mehettünk is érte. Addig én a bőröndökbe pakolásztam be, merthogy holnap visszük a Dávidot egy hétre „nyaralni” a Papáékhoz….fura lesz az a nagy csönd… Közben a Dávid az apjával kidekorálta a teraszt, hogy majd jövő héten legyen mit nézegetnünk.

Fél hatkor elmentünk a kutyáért, aki szegény nem volt valami jó bőrben….egész este csak a ketrecében feküdt, hiába nyitottam ki az ajtaját, nem is nagyon akart kijönni onnan….remélem, pár nap alatt helyrejön…

Ja, és időközben megérkeztek ám a Segítsüti füzeteink is, nagyon-nagyon szépen köszönjük Ízbolygónak is, és a többi kedves szervezőnek-megvalósítónak!!!