Hát, a gyerek szeme elég rémületes volt tegnap reggelre virradóan, ráadásul az apja is már 2 hete betegeskedik (állítása szerint belebetegedett a hiányunkba), és elég vacakul lett, így aztán reggel nekiindultunk, először a felnőtt ügyeletre mentünk el, aholis megnyugtatták Tamást, hogy talán megmarad, kapott gyógyszikat, irány a gyógyszertár (hálistennek ott az épületben van az ügyeletes gyógyszertár), aztán hazamentünk a gyerekért, és húzás a Heim Pálba. Hát, nem voltak kevesen… Cca egy órát vártunk, de muszáj volt, lévén ez hosszú hétvége, ma van pünkösd, zárva minden, és szegény gyerek valóban cefetül festett (már a kis arcát is kimarta egy kicsit a könnycsorgás, nagyon csúnya volt). A dokinő megnézte, írt mosdókencét, krémet a pofijára, cseppet a szemére, mentünk is vissza a gyógyszertárba, kiváltottunk mindent, irány haza. Az a jó, hogy nem kell külön harcot vívni a gyerekkel a csöpizéssel, még múltkori kis kötőhártyás balhénál megbeszéltük, hogy a cseppektől és a kamillás vattától lesz szép a szeme, és nem kell huzakodni, szépen hagyja, hogy letöröljük, csöpizzünk, meg minden. Arany kis szívem, szeret magára adni, ha valamitől „szép” lesz, az ellen sose tiltakozik!
Este a Klári színházba ment a Bóbitával (eredetileg én meg Tamás mentünk volna, az abigél volt az egyik bérletemmel, de hát Tamás nem volt jól), és amikor szedtük elő a kistáskákat, a gyerek olyan aranyos volt , rögtön a karjára fűzte az egyiket, és úgy mászkált…nagyon vicces volt.
Ma meg délután összerakták az apjával az időközben megérkezett homokozót, úgyhogy a játszótere is komplettnek tekinthető. Este széttrancsírozhatta az apja csokis sütijét- kell ennél többb egy napra?
Ja, és már sokkal szebb volt ma a szeme, ez a csepp tényleg nagyon gyorsan hat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése