Hát, az éjszaka nem volt zökkenőmentes… Azzal kezdődött, hogy rájöttem, hogy ha magasra lendítem a lábamat, akkor ki tudok mászni az utazóágyból. Mivel már este nyolckor, lefekvéskor derült ez ki, nem volt mit tenni, Anya odafeküdt a szobában levő kanapéra, ami mellé az ágyat tolta, s folyamatosan tuszkolt vissza az ágyba végkimerülésig, illetőleg amíg el nem aludtam, és egész éjjel ott is aludt, nehogy éjjel meglógjak. Ezt viszont én ronda módon ki is használtam, mert gondoltam, ha már itt alszik, akkor alhatnánk egy ágyban is esetleg, így célzásként először a kispárnámat vágtam hozzá, amikor hajnali háromkor 
felébredtem, aztán a teás üvegemet (erre végképp felébredt), aztán meg ordítottam egy keveset… ezzel végül is elértem, hogy odavett maga mellé a kanapéra, ahol is pillanatokon belül elaludtam, miközben Anya simizett… Igaz, hogy én szeretek elterülve aludni, Anya meg ösztönösen arrébb húzódott, hogy legyen elég helyem, így meglehetősen furán tartotta ma egész nap a nyakát, meg valami zsibbadást, meg helyhiányt emlegetett, de sebaj…nekem nagyon jó volt így !
Aztán reggel meg a Papával együtt készítettem a reggelit, Ő felvágta a hagymát, én meg hozzáütöttem a tojást (bár állítólag más módszer is van, mint az egész tojás beledobása a hagymás pikszibe, de hát nem kezdhetek rögtön a csúcson, mert akkor hova fejlődnék..), Nyugi, volt mit ennünk a végén… Délután meg beugrott Zsófi és Fecó, megnézni, hogy mekkorát nőttem. Fecó a Bobocart is értékelte, egy csomót furikáztunk fel alá, a többiek meg nevettek rajtunk, pedig szerintem ebben nincs semmi nevetséges…majd őket nem is engedem fel a verdámra! Este aztán a Mama megengedte hogy bekrémezzem az arcát, ami meg szerintem volt nagyon vicces…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése