Örömöm a körömpörköltöm

Tegnap este kicsit elkiabáltam, hogy esélyem van arra, hogy együtt aludjak Anyával, ugyanis este 7kor a Papa hazaért a dalárdából, ahova énekelni jár, és meglepetésszerűen hozott nekem egy kiságyat. Megküzdöttek vele rendesen, Anya meg Papa, mire összerakták (én addig a csomagolóval meg Mamival játszottam a nappaliban, és örültem, hogy sokáig fent lehetek), de azért csak sikerült… és legnagyobb csalódásomra ebből aztán nem tudtam kijönni! Így aztán el is aludtam hang nélkül, úgy, mint otthon. Aztán azért éjjel még egy kis ordítással megpróbáltam elérni a célom, és egy órára oda is feküdt mellém Anya, aztán úgy voltam vele, hogy az ember ne legyen telhetetlen, így amikor reggel észrevettem, hogy nincs ott, akkor már utólag nem reklamáltam. Különben is, sok dolgom volt: a nagy közös reggeli után a Papával nekivágtunk, és mászkeráltunk kicsit össze-vissza, játszótereztünk, meg csocsóztunk, meg ilyesmi… így aztán a délutáni alvás már megint csont nélkül ment. Ja, és a Pihe meg teljesen összehaverkodott a macskákkal (bár e macskák ennek nem feltétlen örülnek), totál játszópajtiknak tekinti Őket (a macskák meg a Pihét egyszerűen csak egy bosszantó kis szőrmóknak), és mg attól sem zárkózik el, hogy egy tálból igya velük a tejet (más szóval irigy, és akármit is kapjanak a macskák, neki abba feltétlen bele kell kóstolnia). És azt mg nem is mondtam, hogy van új kedvenc kajám: amíg mi cserkelésztünk, Anya főzött pörkölteket: egy marhásat hétvégére, meg egy körömpörit…na, és vacsinál kaptam is egy darab körmöt: olllyan fini volt, igaz, ragadt, mint a csuda, meg a Mama is sápadt kicsit a fotel féltése miatt, de nagyon ízlett! Pedig addigra n már végeztem a saját kajámmal, tehát éhes sem voltam, de ez nagyon tuti volt!!! Éljen a körömpörkölt!