Boldog születésnapot, kisfiam!!!!!!

Na, még tegnap este betettem 2 mosást, úgyhogy csak magamnak meg Tamásnak kellett bepakolni a Földvárra kellő cuccot (D. és Klári bőröndjéhez hozzá se nyúltunk, azt majd csak lent szedjük szét), és 10 után valamivel már úton is voltunk újra. Gyorsan bementünk a Zilába, vettünk egy nagyon szép csokitortát 2 marcipánnal (igen, D.re is gondolni kell…. Itt jegyezném meg, hogy a második gyereknek valóban mindig kissé „mostoha” sora van… emlékeztek még D. első szülinapjára??? Hehe…2 tortát sütöttem sk…), aztán tépés. Negyed egykor értünk le, a Kati a kertben ült Gáborral, meg Imrével (Klári pasija…szeretetből mondom így, nagyon bírom a palit, úgyhogy nem szól be)… Hát, úgy megdögönyöztük a kisbabát (kisbaba…1 éves, basszus… valahogy túl kéne lépnem ezen a kisbabán), mint a csuda, Ő is nagyon örült nekünk (szerintem Kati a lelke mélyén már korántsem annyira), megterítettünk, Kati főzött ebédet, megettük, majd jött a köszöntés. A tűzijáték osztatlan sikert aratott a gyerekeknél, bár D. el akarta fújni, de aztán megértette, hogy csak a gyertyát lehet, és nagyon örült, amikor kiderült, hogy Gábor még nem tudja elfújni, így Ő is szerephez jutott (és csak 2szer kellett újragyújtani). Az egész tortát nem akartam Gábor elé rakni, hogy belepancsolhasson (igen, beles vagyok, de hát TEJSZÍNES CSOKITORTA volt, értitek…), de kapott egy saját nagy komoly szeletet, hogy kezdjen vele, amit akar…. Nos. Eddig is tudtam, hogy Gábor szeret enni, de most az világossá vált, hogy tiszteli is a kaját… ugyanis az eddig látott-ismert gyerekekkel ellentétben NEM ÉS NEM volt hajlandó belepancsolni a tortába!!!! Elétettem, áhítatosan megpiszkálta a szélét, egy morzsa az ujjára ragadt, azt lenyalta, még egyszer óvatosan megsimogatta a szeletet, majd csorgatta a nyálát, és várta, hogy valaki etesse…Kati megragadta a villát, rátett egy falatot, G. bekapta, majd hörgött egy kicsit a gyönyörtől, és szép lassan elfogyasztotta az elég szép nagy szelet háromnegyedét….Ilyen gyereket… Délután Rendeztek Dáviddal egy pacsálást, nem is tudtuk megmondani, melyikük élvezi legjobban (szerintem Kati), megkapta az ajándékait is, boldogan játszottak…nem is írok mást, mer’ meghatódok….