És hogy értsétek, a szereplők:
Gyuszi- Apu öccse, Zsuzsika- Apu húga, Rita- Gyuszi felesége, András, Attila (ők Ritáék fiai), Babó- egyikük barátnője az öccsével, a Kakukkos mama (Apu és Gyuszi anyuja, az én nagyim), Lilike- Kakukkos húga, Timi-Lilike lánya, Csaba- Lilike fia, Virág- Csaba párja, Hunor- az ő gyermekük, persze mi hárman csajok, gyerekekkel- férjekkel-párokkal, Anyu meg Apu. Asszem nem hagytam ki senkit… És hogy ne legyen egy kicsit se uncsi, eljött Gyuszi egyik barátja, a helyi búvároktató, a feleségével. Az egész az erdő közepén volt Oroszlány mellett, a régi bányászüdülő megmaradt részén. 11 után értünk oda, gyorsan puszi-puszi mindenkinek, majd ebédelés (Rita eszméletlen finom (és adag) húslevest főzött, meg bakonyi sertésszeletet gnoccival ), sütizés-pogácsázás, rohangálás-mászás (gyerekek részéről a saját képességeik szerint), dumálás (a felnőttek részéről, miközben felváltva rohangálnak a menni-mászni tudó gyerekek után), tüzezés (D. részéről: egyszerűen megveszett a tábortűzért, majdnem egész nap botokat lógatott bele, és mikor az illető bot végre lángra lobbant, akkor boldogan ordított: nézd, anyuka, csináztam tüzifát!!!!), békakeresés (Babó öccse és D. természetesen. Amikor érkezés után nem sokkal megláttam az első apró békát a földön, mutattam Dájínak, hogy nézd, milyen édi kis béka, erre ő: Óóóóóóóóó.Rájataposhatok??? Mert ilyen jól nevelt gyerekem van, mindent megkérdez. És csupán a történelmi hűség kedvéért: a nemleges választ elfogadta, és nem taposott rája.).
Szóval élmény volt bőven, pláne lett, amikor D felfedezte, hogy a búváros pasi (ja, bemutatkozott Dájínak, hogy Szia, Varga Károly vagyok, erre D. meg határozottan közölte, hogy „én meg a Varga Dávid!!!”) kocsija egy régi katonai terepjáró… Volt ám „anya, nézd, terep!!!!”, egész addig, amíg Karcsi fel nem ajánlotta, hogy a mellettünk levő kis bányásztó körül rallyzhatunk kicsit. Felkapaszkodtunk hátra a platóra, Zsuzsi, Timi, Ricsi, D. meg én, előre bepattant Lilike, meg Karcsi, oszt nyomás. D. elfehéredő ujjakkal kapaszkodott belém, pláne dombnak felfelé „anyuka, mingyá’ beleesünk a vízbe”, marhára élvezte. Közben sajna a tónál felbukkant két kocsival néhány illegálisan ott jetskizni akaró fiatal, így Karcsi gyorsan hívta a rendőrséget, akikkel meg is egyezett, hogy pár perc múlva találkoznak a benzinkútnál (annyi kis bányató van ott a környéken, hogy telefonban tovább tart elmagyarázni, hogy melyiknél vagy, mint megmutatni) , minket meg gyorsan visszavitt a többiekhez.
Ami még nagyon jó volt, az a Gyuszi által kitalált kultúrprogram (kupálódni is kell néha).
Pár kilométerrel odébb található a vértesszentkereszti romtemplom.
Nem is gondoltam volna, hogy ott, az erdő közepén, ahol azt gondolnánk, hogy nincs semmi, csak fák, meg esetleg néhány vad, egy ilyen gyönyörű műemlék rejtőzik.
A pasi meg, aki várt minket,( természetesen ő is Gyuszi haverja, naná) az külön megér egy látogatást, ha valaki arra jár.
Ő Henye Péter festőművész, az egyik legeredetibb fazon, akivel valaha találkoztam. Fantasztikus előadást tartott a hely történelméről, a maga sajátos stílusában.
Elsőre látszott, hogy nem egy édelgős fazon, nekem nagyon bejött, D. viszont életében először meglepődött. Szerintem eleve Péter kalapja már meglepte, ritkán lát ilyet, de ezen hamar túllépett, és jó szokása szerint beszélt egyfolytában. Péter előre közölte, hogy ő elmondja a magáét, kérdezni, dumálni majd utána lehet.. Na, D-nek aztán mondhatta, be se állt a szája… Péter 2 perc után igen emelt hangon (jó mély hangja van) ráreccsent, hogy „fogd már be a szád, teeeeee”. Apám, azt látnotok kellett volna. D. épp a kezemben volt (ingós kövek közt nem jó ha rohangál), hát éreztem, hogy még a szusz is benne maradt. Iszonyatosan meglepődött, hogy hát ŐRÁ. ÍGY. RÁSZÓL. VALAKI. Először csak pislogott, majd lebiggyesztette az alsó ajkát, és még szipogni se mert, és rettentő durcásan nézett vagy 5 percig… Mindenki röhögött persze, elég vicces volt. 5 perc múlva persze újrakezdte, Péter rám kacsintott, és mondta, jelezzek, ha reccsenjen még egyet, esküszik rá, hogy a gyerek szó nélkül megeszi majd a spenótot egész életében… Ja, és persze D. még a szakrális kereszt alá is beállt a Mamáékkal együtt, hátha… (állítólag ha alááll az ember, akkor 3 perc után egész különös érzése támad, hasonló, mint pár feles felhajtása után… többen esküsznek rá, hogy műxik.)
A vezetés végén még beszélgettünk kicsit, megnéztük Péter képeinek egy részét is… ide is berakok egyet, ezt a neten leltem (ott nem tudtam szépen fotózni (mongyuk amúgy se tudok)), nekem nagyon bejön.
És ő tényleg ott él, a rom mellett egy kis házban (van net, tv, minden, mert ezt persze megkérdeztem), és halál jól elvan (néha a turisták zavarják kicsit, de ezt nem is csodálom). Mik vannak!!! És hiába tűnik szúrósnak, azért például egy nyikkot nem szólt, hogy D. fél óráig szerelte a slagot…Nagyon jó volt az egész, köszönjük szépen!!!
A „táborhelyre” visszatérve folytatódott a dumálás, kajálás, tüzezés, mindenki jól érezte magát, Gyuszi sütött egy csomó keszeget, fokhagymával megkenve ettük (hogyazmilyenjóvót!!!!), és úgy elment az idő, hogy csak negyed nyolckor indultunk vissza Pestre. Dávid ott maradt Anyuékkal, a jövő héten ugye Ballószögön nyaral még egy kicsit, mi meg hoztuk magunkkal ugye Zsót és Botomot. Csóri Zsófi ült a két gyerekkel hátul, és hát nem volt egyszerű dolga (két gyerek, mindkettő napirendjében 7kor legkésőbb fürdés majd alvás van, és ugye majdnem fél kilencre értünk haza, el lehet képzelni). Bevetett mindent, elfogyott szétszóródott fél zacskó keksz, 3 marok kölesgolyó, legalább 8szor énekelte a tanuló kulcstartó által előirányzott dalokat, lámpát kapcsolt nekik fel-le…. Elvolt… Én elöl boldogan énekelgettem a Bereczki-Szinetár duett cd-re, gondoltam, hátha megnyugtatja a gyerekeket… de csak T. lett egyre idegesebb…ki érti.
Szóval: nagyon jó családi tali volt, még egyszer köszönjük szépen a szervezést, főzést, programokat, mindent!
Bobó, a csoportképet köszönöm!!!!
Ha másnak van jó fotója a taliról (értelemszerűen ez azoknak szól, akik ott voltak), a lenti kis borítékra klittyolva szintén küldhetnének! Köszike!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése