Sajna ez az utolsó napunk, és nem is indult jól, ugyanis D. kicsit belázasodott tegnap éjjel, többször is volt fent… Mi már a hét elején befizettünk egy családi raftingra Tamással, hogy majd kettesben elmegyünk, és Klári persze mondta, ne hagyjuk ki, nem lesz baja D-nek. Reggelre mondjuk tényleg jobban volt (édes istenem, de jó, hogy betettük a Nurofent), úgyhogy megbeszéltük, hogy legfeljebb fent lesznek sokat a szobában, mink meg elindultunk. Jó hosszú út volt, a mi szállónkból még egy magyar család (apa-anya+2 gyerek, 11-9 lány-fiú) jött a programra . Egy minibusszal indultunk a szállodából, hamar összebarátkoztunk a családdal, beszélgettünk, de még így is hosszú út volt… 45 perc után bekanyarodtunk egy benzinkúthoz, ott átszálltunk egy nagy buszba, ami már tele volt emberekkel (hálistennek ott is voltak magyarok), és még így mentünk több mint egy órát, mire célhoz értünk. Nos, azt, hogy hálistennek ott is voltak magyarok, azt amiatt mondom, merthogy ugye ezt a túrát úgy kell elképzelni, hogy van 4 nagy gumicsónak, mindegyikben 11-13 ember, plusz egy vezető… Amikor a hét elején befizettünk a programra, akkor már megkérdezte a másik családból a hölgy, hogy hát hogy van a csónakbeosztás, merthogy azért nem szívesen lenne oroszokkal… akkor a Neckermanos csaj mondta, hogy hát az az igazság, hogy ezt a túrát oroszoknak nem is ajánlják, ugyanis a szervezők már nem hajlandóak őket elvinni. Nem, ez nem rasszizmus, de aki már nyaralt oroszokkal együtt, annak talán nem is kell ezt bizonygatni, egyszerűen néha kicsit túl „lazán” viselkednek. Egyébként muszáj megjegyeznem, hogy mi most egész héten nem tapasztaltunk semmi ilyesmit… Lényeg, hogy a túra kezdetekor a vezetők a csónakokat úgy töltik meg, hogy az azonos nemzetiségűek mennek egy csónakba, és mi meg így már megvoltunk 9-en (másik szállóból: fiatal apa-anya-3éés fél éves kislány), és csatlakozott hozzánk még egy négytagú lengyel család, így voltunk 13-an, plusz a vezető. Hát a vezetőnk (a nevét nem tudom, vagy 20szor elmondta, de olyan bonyis török neve volt, hogy meg sem kíséreltünk megjegyezni, mindenki egyöntetűen „kapitány”nak hívta) oltári nagy fazon volt. Valamennyit beszélt is magyarul, úgyhogy miután kiosztotta az evezőket, már magyarul adta az utasításokat: „elóóóóre”, mi meg lapátoltunk, mint az állat…összességében 15 kilométert mentünk lefelé a folyón, közbeiktatva egy ebédszünetet, meg egy body-raftingot (150 méteren keresztül vitettük le magunkat az árral, videót belinkelem, de ne röhögjetek nagyot: a kezdeti felsikkantásom annak szólt, hogy mivel a víz 16 fokos volt, önszántából mindenki minimum 5 perc után merült volna bele, ezt a „captain” megoldotta: hanyatt rántott mindenkit, oszt had menjen…). A végére nagyon elfáradtunk, de nagyon-nagyon jó nap volt!!!! Fotózni keveset tudtunk, mert az út 90%ában a fényképező ez lezárt vízhatlan bödönben tartózkodott, de a végén megvettük a DVD-t, amit közben készítettek rólunk… Ja, és persze közben voltak nagy vízicsaták, egymást fröcsöltük a lapáttal (márhogy a másik csónakban ülőket), én is lelkesen vetettem magam a balhéba, de miután rájöttem, hogy egymás után háromszor vágtam hátba az előttem ülő Cicukát, inkább abbahagytam… de nagyon jó volt, mindenki szétröhögte magát, meg rommá áztunk, leégtünk, mint a pajta, tök jó volt… (igen, még én is leégtem, pedig esküszöm, 30as naptejjel kentem be magam előtte… még mondtam is Tamásnak, hogy szinte hallom, ahogy a bőröm meglepődik: hát ez meg mi a franc???? Naptej??? Segítséééég!!!!) Amikor vége volt a túrának, egy átalakított traktorral (a traktor után kötött nagyméretű utánfutón zötyögve) visszavittek minket a buszhoz, oszt irány haza…. Komolyan, rég volt ilyen jó napom…na, oké… mindeközben sokszor eszembe jutott, hogy pont egy évvel ezelőtt ez szombati nap volt, hétfőre voltam kiírva műtétre, hogy G. megszülessen, és ha valaki nekem akkor azt mondja, hogy egy év múlva raftingolok, hát, nem hittem volna…. A szállodába visszaérve Klári mesélte, hogy szegény D. nem volt jól egész nap, semmije nem fáj, csak aluszékony (estére persze kivirágzott, mint a tök), úgyhogy az ő napjuk ennyire nem volt remek…Holnap meg megyünk haza…de gyorsan elment ez a hét…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése