Ötletem van...

Természetesen minden nap beszélünk Apuékkal, hogy Dávid hogy érzi magát (Dáviddal is beszélnék, de általában neki valami fontos dolga akad közben, tologatni kell valami autót, vagy ilyes), és mindig mesélik, hogy D. mekkora dumagép lett. Már pár hete ugye az egyik kedvenc szófordulata a „van egy ötletem”. Alkalmazza, amikor csak lehet, „van egy ötletem, anyuka, iszok olyan teát, mint a Botomd”, „van egy ötletem, anyuka, nem akarok aludni”, és egyebek. Meséli ma Apu, hogy kint voltak az egyik játszótéren Botomddal, Zsófival, és persze ott voltak más gyerekek is, és az egyik kislány rákattant Dájíra (már amikor D. nem épp Zsófit irányította, hogy hogyan építsen neki homokvárat), és fel akarta csábítani a mászókára. Igenám, de a mondókáját úgy kezdte, hogy „van egy ötletem (itt jött a másszunk fel a mászókára), de D. elkerekedett szemekkel közbevágott: „Ötletem nekem van, ezt én szoktam mondani!!!”. És amit még akartam írni: sétáltunk Gáborral délután, közben Dorcival pletyiztem, többek közt meséli, hogy a gyerekorvosuk felírt a gyerekeknek valami immunerősítő kúrát. Mondom, kéne a neve, mert Gáborral is érdemes lenne valami hasonlót végigjátszani, mondja, hogy most nincs otthon, és persze nem tudja fejből, majd ha lesz egy kis ideje, akkor dob róla sms-t. Az én barátnőm olyan, hogy betartja, amit ígért, valóban küldte (Rybomunyl), amint levegőhöz jutott: este 22.40kor…asszem nekem mégse’ kell 3 gyerek.