Klári már tavaly megemlítette, hogy esetleg festhetnék Neki olyan virágokat a falra, mint ami nálunk is van a hálószobában. Tegnap Tamás hozott Pestről sablont, mi vettünk itt festéket és nekiestem… sztem nagyon szép lett, Klári is örül neki, csinálni is nagyon szeretem, úgyhogy mindenki elégedett… Amivel viszont nem vagyok elégedett: ma Gáboron is kitört (nahát) az a lázas izé, amit D. Törökországból importált… Ebéd után lázasan ébredt, és bár a Nurofen lehúzta a lázát, tartok tőle, hogy mi holnap nem megyünk fogathajtó versenyre… pedig nagyon kíváncsi vagyok.. Egyébként ma voltunk Imrénél is „háztűznézőben”, aranyos volt, hogy meghívott minket, lássuk már, hogy hol lakik… Hátha ezen múlik, hogy áldásunkat adjuk-é rájuk? Mert az áldásunk már megvan rég… Ja, és van egy magyar vizslája, aki olyan jólnevelt, hogy ha labdázik vele az ember, és a laszti véletlenül a teraszon köt ki, akkor se megy fel a teraszra, csak vérző szívvel nézi a lasztiját… És amikor nagyon sokat futott már, és Imre szól neki, hogy most már igyál, akkor bemegy a házába a vizéhez, de ha nem hallatszik a lefetyelés, akkor I. még utánnaszól: „nem hallom”, és akkor hangosan virityel… hihetetlen okos kutya, D. odavolt teljesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése