Miután az előző bejegyzésben arról volt szó, hogy hogyan hívassuk meg magunkat vendégségbe, most elmesélem, hogy hogyan kell utána a kedves vendéglátóinkhoz behéderezni egész napra…
Először is, ezt csak azokkal a vendéglátókkal lehet megtenni, akik valamennyire kedvelnek minket, és rendelkezni kell hozzá pár darab cukipofa kiskölyökkel, akik rendszeresen alszanak ebéd után, viszont ha nem alszanak, akkor kellően nyűgösek.
Szóval ugye eredetileg az volt a terv, hogy délelőtt átugrunk Lilikéékhez, kicsit ott leszünk, megnézzük Hunort, akit nyár óta nem láttunk (ez a buli az Ő egy éves szülinapja volt egyébként főleg, mellesleg persze volt pár felnőtt szülinap-névnap), majd (miután letaroltuk az asztalt) a délutáni szuszra hazajövünk. Ehez képest elég hamar megszületett az ötlet, hogy miután a gyerekek aludtak egy-két órát, mejünk vissza délutánra is.
Isten bizony nem emlékszem, kinek jutott ez eszébe… lehet, hogy nekem? De hát mit tegyünk, tényleg jól éreztük magunkat, és ugye mivel fél 11re értünk oda, és délben indulnunk kellett altatni, olyan spontán jött, hogy jó, de délután jöjjünk vissza, hátha tudunk többet dumcsizni… Okés, tényleg lehet hogy én vetettem fel a dolgot, de mivel Lilike először azt próbálta leszervezni, hogy ne is jöjjünk el, pihenjenek le ott az aprólékok, ebből azt szűrtem le, hogy nem bánnák annyira… Az ott alvást elvetettük, mert igazából egyrészt nem akartam nagyobb felfordulást csinálni, mint amekkorát muszáj volt már addigra is (Hunor gyönyörű játszósarka eddigre már kicsit káoszos volt), másrészt meg tényleg 10 perc alatt hazaértünk. Úgyhogy tényleg az lett, hogy hazaugrottunk, aludtunk 2 órát, majd visszamentünk.
A képeken is látható, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Minden gyerek volt mindenki ölében, de érthető módon én főleg Hunort fotóztam, mert hát ritkán látom amúgy is… csuda kis kölök, és a családunk gyerekeire jellemző egyik legfőbb vonás benne is megvan: egy hangyányit sem idegesíti fel magát sem a tömegtől, sem az „idegenek”től, akik összevissza nyüsztetik.
Közben persze egész délután ettünk, Lilike és Rita nagyon kitettek magukért (azt a mákos sütit muszáj volt külön is lekapnom, mert feltett szándékom elkérni a recijét…marha látványos cucc, és nagyon-nagyon finom…ismeritek? Tészta, vaníliakrém, valami piskótaszerű tésztával készült mákos tekercs, megint vaníliakrém, puha tészta, kis krém, kakaópor… nekem annyira ízlett, hogy vagy 5 darabor betöröltem belőle, pedig van benne anyag rendesen..). A gyerekek játszottak sokat, ettek is sokat, és komolyabb gond nem volt egyikkel sem. Summázva: nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük :)
Aztán fürdetésre hazajöttünk, vacsival nem volt gond (mindegyikünk tele volt), lefürdettük a kölköket, elaludtak, mi meg WIIztünk. Tök jó volt. Annyira, hogy ma reggel gyorsan rá is beszéltem Bobót (oké, nem is kellett nagyon nyüsztetni), hogy ne menjen haza délután, hanem majd csak holnap reggel... ma délelőttre úgyis meghívtuk Gabit meg Lucát, lesz itt program, estére meg beterveztünk egy újabb WII csatát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése