Halál bírom, hogy néha csak úgy beugranak Dávidnak dolgok… Ma reggel ülök a kanapén, már épp nézem, hogy fél nyolc, lassan keltenem kéne Dájít, hogy ne késsünk el az oviból, amikor megjelenik… alig lát, félig még alszik. Mielőtt eszébe jutna, hogy mesét akar nézni, gyorsan terelem fogmosásra, ő meg félkómásan, épp hogy kiérünk fürdőbe, kijelentőmódban:
„Anya, ha nagy leszek, és erős, akkor már majd el fogom bírni a keverőgépet, és fel tudom emelni!!!”
„Ez hogy jutott eszedbe???”
„Csak meggondoltam…”.
Ma reggel meg, mivel tegnap este nem nagyon evett semmit a vacsinál, úgy ivott nagy adag kakaót (még mindig a szójaital a kakaó…), és utána fájlalta a pocakját, megbeszéltük, hogy nem iszik ovi előtt már mást, csak vizet.
Kicsit korábban kelt, még volt idő, hogy egy kicsit mesét nézzen, úgy ébredezzen. Kuporog a fotelben, nézi a tévét, majd egyszer csak hozzám fordul, és ravaszkás szemmel kérdi:
„Na???(sic)Anya??? Csinálsz kakaót????
„ Mér’???,Kérsz??? (elfelejtette, amit 5 perce beszéltünk????)
„Jaj, csak vicceltem, nem akarok én beteg lenni!!!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése