Na, azért a bemutató óráról is írok egy kicsit. Én roppant örülök, hogy néha tartanak ilyet is az oviban, mert mondjuk én személy szerint nehezen tudom elképzelni, hogy Dávid hogy viselkedik ilyenkor… sőt, azt hiszem, minden anya így van vele egy kicsit (legalábbis a gyereke egy bizonyos koráig), hogy ugye van AZ Ő KISFIA, és annak ő minden mozdulatáról, lélegzetvételéről, gondolatáról tud…és az olyan felfoghatatlan (mondom, lehet hogy csak nekem, de szerintem nem) hogy a gyereknek vannak olyan pillanatai, szokásai, napszakai, amiről tulajdonképpen nagyon keveset tudunk, elképzelni meg végképp nem megy…nem tudom, értitek-e.
Mindenesetre nekem ilyen az ovibeli léte úgy en block.
Most újra láttam (tavaly is volt már ilyen), hogy igen, a gyerek önállósodik…
Bemutatták, hogy hogy is mennek a játékok, milyen verseket-dalokat tanultak az elmúlt időszakban, milyen az angol foglalkozás…. Mindegyik gyerek nagyon ügyes volt, és olyan nagyon büszkék voltak magukra, mindegyik folyton a saját anyuját kereste a szemével, Dávid is tök be volt sózva, minden elmondott vers után hátranézett, várta, hogy mit szólok (nem, most nem hatódtam meg… lehet, hogy edződök?), néha odaszaladt pusziért… szóval, tündériek voltak.
Ja, és ma reggel meg elkaptam Krisztát, és lefixáltam vele, hogy akkor tényleg bevállalja-é G. pesztrálását…megnyugtatott, hogy boldogan, nyugodtan kezdhetem intézni a papírokat. Úgyhogy haladunk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése